Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. m lentiája, hogy ez a törvény, melyről szó van, a katholicus egyháznak hátrányára és a protestáns egyházaknak előnyére hozatván, a szabadelvűségben nem elő-, hanem hátralépés. Nem, nagyméltóságú püspök úr! Sajnálom, hogy nincsen szerencsém most szemben láthatni ő excellentiáját, nem a protestáns egyházak előnyére, hanem a protestáns egyházak védelmére hozatott e szakasz. És a mennyiben a gyengének védelmet az erősebb ellenében nyújtva a legerősebb által, a felekezeteken felül álló állam által, előny, abban az értelemben mondását elfogadom. ö eminentiája, a főméltóságú herczegprimás — és ezzel is kipótolom előbb mondott szavaimat, illetőleg illustrálom, hálára kötelezett bennünket protestánsokat, hogy a protestáns egyház történetét, még zsinati végzéseinket, canonainkat is történeti tanulmányainak széles és mély medrébe nemcsak felvenni, hanem egyszersmind azokból a mi ügyeink, a mi multunk, történeti fejlődésünk iránti érdeklődését kitüntetni méltóztatott. Ö eminentiája, midőn a komjáthi canonok idejében a protestánsoknak a vegyes házasságról való nézeteit is elmondotta, hogy miképen gondolkoztak akkor erről a kérdésről az akkori protestánsok. Ez akkor volt, méltóságos főrendek, a mikor a történeti fejlődésben levő ügy, mely ma egy sokkal későbbi stádiumban áll előttünk, egészen más szempontok alá esett. De kérdem, hogyan gondolkoztak erről a a kérdésről a római katholicusok a komjáti canonok előtt, annak idejében és azóta? Például 1791-ben is, a mi már egy erős századdal közelebb van hozzánk? Hisz akkor is, még pedig hatalmasan belenyúlt az állam a családi . szentélybe a szülőknek jogába, gyermekeik vallásának meghatározásánál. Mert azokat az erős meghatározásokat igtatta a törvénybe, a melyeket itt. ma perhorrescálnak és a szabadelvűség szempontjából megtámadnak. S ámbár az 1790—91 : XXVI. t.-cz. intézkedése egyenesen és határozottan az állami hatalom, az állami törvényhozó hatalom ténye volt: vájjon tiltakozott e ellene, mint a szülők jogába, a családi szentélybe belenyúlás ellen a főméltóságú katholicus clerus, ha csak abból a szempontból nem, hogy nem minden gyermeket rendelt feltétlenül a katholicus vallásban kereszteltetni s neveltetni és a possint szóval egy hiú engedményt tett a protestánsoknak. Ez olyan tény, melyet nem a múltból, hanem igen közeli időből, de más érdekek példájából hozott fel a nagyváradi püspök ur ő nagyméltósága. Azt hiszem, hogy egészen más jogfejlődésnek, egészen más törvényhozásoknak nem szolgálhat mértékül, szolgálhat legfeljebb például, a melyből le lehet vonni következtetéseket. De milyen következtetést lehet levonni abból az egyik példából, melyet ő nagyméltósága nyomalékkai emelt ki, hogy a porosz- főegyházi tanács egy általa alkotott, a császár által is helybenhagyott szabályokban megtiltja az evangelicus lelkészeknek, hogy megeskessenek olyan feleket, a kik közül az evangelicus fél mindkét nembeli gyermekeit átengedi a katholicusoknak. Vájjon megrovandónak találná-e ö nagyméltósága, ha nálunk megvolna a polgári házasság, akár a református egyházi, akár a római katholicus egyházi főtanács vagy püspöki kar, ha ilyen rendelkezést adna ki a papság részére, hogy ne eskessenek meg olyan feleket, a kiknek egyike, épen a saját vallásfelekezetéhez tartozó fél, megengedné előre, hogy születendő mindkét nembeli gyermekei a másik vallásban neveltessenek ? Mi köze van ily házassághoz az illető lelkésznek, mikor polgári házasság van, mikor nem is köteles a lelkészhez menni, mikor nála nélkül is megkötheti törvényesen a házasságot? Az ily példákból részemről e kérdésre nézve tanulságot levonni nem akarok. De legyen így, vagy legyen amúgy, nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek, tovább fárasztani becses figyelmöket nem fogom. Méltóztassanak megengedni, hogy azon meggyőződésem szerinti kijelentéssel fejezzem be felszólalásomat, hogy addig, a mig e törvény, melyről szólunk, érvényben van, annak végrehajtását, valamint a magunk részéről kötelességünknek tartjuk és ha az ellenére a mi részünkről történnék kihágás, mi annak megtorlásában az alkotmányos kormányt min-