Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-10
70 X. Ö&S2ÁGOS ÜLÉS. dig támogatni, sőt a magunk részéről a megtorlást megtenni készek és kötelesek vagyunk és ezt a másik féltől is teljes joggal viszont meg is követeljük: ugy viszont ragaszkodunk ehhez a törvényhez és annak dispositiójához — nem az örökkévalóságig, oh nem, mert helyesen mondatott, hogy minden törvény, hozzáteszem, még az alaptörvények is bizonyos körülmények közt változás alá eshetnek; hanem mindaddig, mig a vallásoknak teljes egyenlősége, egyenjogúsága és viszonossága minden irányban és minden tekintetben biztosítva nincs; mert ki kell azt mondani egyszer, nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek, hogy egy jogállamban az államnak a felekezetek és egyházak iránti viszonya és ezeknek az állam iránti viszonya csak teljesen egyenjogú viszonosság és minden egyháznak egyenlő mértékkel mérő igazság lehet. És ki kell mondani azt, habár talán a kifejezés miatt félreértetném is, vagy visszatetszést szülne is, kimondani bátor vagyok, hogy a keresztyénség és a római katholieismus nem azonos fogalmak és hogy Magyarországon a törvényesen bevett és majdan egyenjogúvá teendő több, különböző egyházak és felekezetek is vannak s igy nemcsak a katholicus, hanem a többi egyházaknak jogait és egyenlőségét is védenie kell az államnak és ha ama szomorú emlékek, melyek a vallásháborúkban vérrel pecsételvék s a melyeknek emlékezetét sem idézzük fel szívesen, ha alkotmányos országunk törvényei fokról-fokra a mindinkább haladó korral együtt nem védték volna ez egyházak jogait: akkor is mi a szabadelvüség zászlaja alatt Ígéretben bírjuk, hogy teljesedni fog a vallások teljes egyenlősége; addig pedig fönnáll hazánkban a törvényekben s a most szóban levőben is azok jogvédelme. A költségvetést mivoltánál és az azt benyújtott kormány iránti bizalomnál fogva elfogadom. (Helyeslések.) Vaszary Kolos herczegprimás: Személyes kérdésben kérek szót. (Ealljuk! Halljuk!) Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem lévén jelen, csak ő méltósága Szász Károly úr beszédéből értesültem arról, hogy tegnapi beszédem egyik passusa apostropháltatott ő méltósága Papp Gábor által. Én javaslatom előterjesztése alkalmával nem akartam azt a törvényt említeni, a mit ő méltósága ma felemiitett, t. i. »Lutherani comburantur«. Beszédemben ott van e kifejezés, de van nekünk más törvényünk akárhány, a mely soha végre nem hajtatott. És az említett »Lutherani comburantur« törvény tudtommal 1791-ig bár nem módosíttatott, de végre sem hajtatott. Hisz már 1608-ban törvénybe igtattuk azt, hogy a legfelsőbb méltóságra — a nádori méltóságra — protestáns is emelhető. Ekkor választatott meg először nádorrá Illésházy, kinek csakhamar bekövetkezett halála után szintén protestáns vallású, Thurzó György lett megválasztva. Mutasson fel nekem valaki a történelemből egy példát arra, hogy más országokban ez történt volna ? Abban az alkotmányos, szabad Angliában, a mit megadott a születés, a rang, megakadályozta a vallás. Katholikus nem lehetett főrendiházi tag, de még képviselőválasztási joggal sem birt; hazánkban ellenben a mi akadályozva voít a születés, a rang által, nem volt akadályozva a vallás által. És hallottam ő méltóságának Papp Gábor úrnak egy másik rám vonatkozó megjegyzését is. Azt mondotta ugyanis, hogy én egy oltárról emlékeztem meg, a melyen közösen áldozhatunk. Igaz, de ugyanebben a beszédemben azt is mondottam, hogy két esküt tettem: az egyiket egyházamnak, a másikat hazámnak. (Helyeslés.) Egyik eskümhöz sem lehetek hűtlen. Nem lehetek hűtlen egyházamnak tett eskümhöz, melynek olíárán hitelveinknél fogva csak hitsorsosaimmal áldozom, de nem fogok hűtlen lenni másik eskümhöz sem, a melyhez képest a haza és szeretet oltárán többi vallásfelekezetű polgártársaimmal együtt áldozom. (Élénk éljenzés és tetszés.) Ugyancsak ö méltósága méltóztatott említeni a szabadelvüséget is. Bocsánatot kérek, talán erről már nem szólhatok (Ealljuk !Halljuk!) de ha meg méltóztatnak engedni, néhány perczig még igénybe veszem szives türelmöket. (Halljuk! Halijuk!)
