Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

68 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. a reversalisoknak és mindazoknak a pressióknak és illetéktelen beavatkozásoknak, mert illetéktelen beavatkozásnak kell nevezni a családi életben és annak kiható .tényleges következményeiben mindazt, a mi magoknak a hivő egyénnek, a férj vagy feleségnek, lelkiismeretével való érintkezésen túlmegy. Ez volt, méltóságos főrendek, az az ok, melyért az 1868-iki törvényczikk ezen meghatározását vette be az akkori törvényhozás ama is érvényben álló törvénybe. És Eötvös József báró nem érte meg azt az időt, pedig még négy évet élt ezután, hogy a törvényczikk rendelkezése valami meghallhatóbb zajt vagy visszatetszést kelthetett volna az országban. Mindenki megnyugodott e törvényben s mint tegnap a vallásés közoktatási minister ur mondta, a ministeri rendelet kihirdetése utána megboldogult primás, Simor János ő eminentiája körrendeletében a törvény iránti tisztelet épen ugy megvolt mindaddig, mig több meg több sérelem vagy áthágás, a mint nevezni tetszik, fel nem költötte a kormány figyelmét. Vájjon, méltóságos főiendek, szükséges-e, még az előzmények s a történtek után szükséges-e még ezen rendeletről szólni, miután némelyek nem annyira e házban, mint átatában a nyilvánosságban abban a véleményben látszanak lenni, mintha ezen rendelet a legutóbbi képviselőházi határozatok és nyilatkozatok által úgyszólván hallgatólag hatályon kivül helyeztetett volna és csak az váratnék, hogy az ünnepélyesen és nyíltan visszavonassák. Én nem vagyok e nézeten, mert azt hiszem, hogy e ministeri rendelet nem vallott egyebet czéljának és tényleg nem tett egyebet, mint az érvényben álló élő törvénynek végrehajtása iránt intézkedett. Mindaddig, mig ez a törvény fennáll, kétségtelenül érvényben is van s mindaddig végrehajtásáról igy vagy amúgy intézkedni kell. Hogy vájjon ez a ministeri rendelet minden részében czélszerü, szükséges vagy múlhatatlan volt-e s érdemes volt-e előidézni, hogy oly nagy zajt s mondhatnám zavart és lelkiismereti kételyeket támaszszon; nem tudom, de kettőről meg vagyok győződve. Először arról, hogy a rendelet törvényes s a minister ur törvényes jogát és kötelességét ezen törvény záradéka szerint túl nem lépte. S ha nem lettem volna meggyőződve arról, hogy e rendelet szükséges, meg kellett volna győződnöm tegnap, a midőn Schlauch Lörincz nagyváradi püspök ő excellentiája a következő nyilatkozatot tette: »Keresztség egy van és ez katholicus. És ha egyszer valaki meg van keresztelve« — azt hiszem saját szavait idézem — »bárki által, vagy bármely felekezetben, e megkeresztelés folytán az illető a római katholicus egyház jogkörébe lép.« Hogy keresztség egy van, azt én is tudom. Hiszen Pál apostol az ephesusbeliekhez irt levelének negyedik részében a 2. vagy 3. versben mondja : egy a hit, egy az ur. egy a keresztség. De mi midőn azt mondjuk, hogy egy a hit, akkor ez alatt azt értjük: hogy az az egyetemes keresztyénség, a mint mondjuk, a Credo-ban, a melynek minden pontját magunkévá tettük, hogy: hiszünk egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat. De azt nem Írhatjuk alá és én annak egész tisztelettel ellentmondok, hogy azért, mert valaki meg vän keresztelve bárki által bármely egyházban, a római katholicus egyház jogkörébe lépne. Nem. A keresztyén anyaszentegyház jogkörébe lép, a melyben, ismét Pál apostol szavait idézem, egy az ur: t. i. Krisztus. Mi ugyan ebbe az egyházbanemkényszeritünk belépni senkit.Bizzuk mindenkire, hogy a maga hite szerint üdvözüljön. Mert azt is Pál apostol mondja, hogy az igaz ember hitből él. Nem a confessiókban, nem a hitczikkelyekben, hanem hitünkben keressük üdvösségünket és épen azért óvakodjunk mindentől, a mi minket kényszerítene vagy a mivel mi másokat kényszeríthetnénk, legyen az törvényes, vagy erkölcsi és illetéktelen beavatkozás általi kényszer. Azért, mélyen t. főrendiház, méltóztassanak megengedni, hogy részemről és azok részéről, a kik ebben a kérdésben velem együtt nemcsak ebben a házban, hanem átalában az igaz szabadelvűség, az igaz jogegyenlőség és kölcsönösség elve alapján álló törvény illető szakaszának fentartását óhajtjuk, egész tisztelettel azt a megjegyzést tehessem, hogy egyátalában nem látom okát annak, a mire nézve tagadhatatlanul bizonyos keserűséggel nyilatkozott tegnap a nagyváradi püspök ur ő excel-