Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-10
58 X. ORSZÁGOS ÜLÉS, századokon át tartó harczokba vitte az országot. Ezeknek a harczoknak azonban sem az egyik, sem a másik felekezetié, de különösen a magyar hazára nézve nem voltak áldásos következményei. Ennek tulajdonitható ÓZ a szomorú időszak, az elnyomatásnak korszaka, midőn egyesek csak azért, mert más vallásos meggyöződésök volt, nemcsak lakhelyeikből űzettek el, hanem megfoszlattak jogaiktól, még azok is, a kik tagjai voltak a szent koronának, minek következtében egyesekre nézve még a megélhetés lehetősége is kérdésessé volt téve. Ezek egy — Istennek hála — elmúlt, de szomorú idő történetéből merített példák, a melyekkel illustrálni akartam, hogy a felekezetek közti viszály korábbi eredetű a sokszor idézett törvény megalkotásánál. A József-féle türelmi pátens megszüntette a százados elnyomatást s a törvények helyébe kegyeimi tény lépett. Azok, kik a törvény helyett erre a tényre voltak utalva, ezzel nem lehettek megelégedve. Az 1790/91-iki törvény volt az, mely ismét törvényes alapra helyezte a többi vallásfelekezetek jogait. Ebben a vegyes házasságoknál mig egyfelől kimondatott, hogyha az atya protestáns, a íiu követheti az atya vallását, de ha az atya római katholicus, akkor követni tartozik. Ezzel össze volt kötve az is, hogy a vegyes házasságok kötésének joga kizárólag egyik felekezet lelkészi karának adatott meg, ama felekezetének, melynek egyik érdemekben gazdag főpapja a tegnapi ülésben azt mondta, hogy a vegyes házasságok csak az esetben engedélyezhetők, ha másik felekezetű fél kötelezi magát, hogy összes gyermekeit a római katholicus vallásban neveli. És igy az a csekély jog is, mely megadatott a protestáns felekezetnek, eívétetetett tőle az által, hogy a protestáns lelkészektől megtagadtatott a vegyes házasságok megkötésének a joga. Az 1848-diki törvény kimondta a jogegyenlőséget, a viszonosságot a különböző felekezetek között; de e törvény azt nem részletezte. Maradt tehát minden a régi állapotban. Emlékezetes mindnyájunk előtt az az idő, hisz még sokan élnek azon nemzedékből, mely a reversalisok kora volt, midőn épen a próbástansok jogainak megrövidítése végett kimondatott, hogy a vegyes házasságokból születendő minden gyermek a katholikus vallásban nevelendő, mert különben megtagadtatik a házasságoktól az egyházi áldás, — a midőn ennek folytán passiv resistentia keletkezett, melynek akkor Magyarország színhelye volt s a mely utóvégre is a reversalisok érvénytelenítésével végződött. Az 1868: Lili. t.-cz. 12. §-a véget vetett ezen küzdelmeknek. Elismerte, hogy a vegyes házasságban mindenik félnek van joga a gyermekekhez ; elismerte, hogy nem lehet oly házasság, melyben minden jog az egyik félé legyen, a másiké pedig semmi. Épen azzal, hogy minden félnek megadták a jogot a vegyes házasságú családban, a családi békét akarták biztosítani, szilárd alapokra helyezni. Ő eminentiája, midőn modus vivendi-ül azt ajánlotta, hogy a törvény ne módosittassék, hanem interpretáltassék, felhozta, hogy a törvény nem világos, nem imperativ, nem cogens és ép azért lehetőnek tartotta annak kimondását, hogy a törvény megtartása vagy meg nem tar• tása a szülők szabad akaratától függjön. Legyen szabad megjegyeznem, hogy mint már a t. cultusminister úr kifejezte, e törvény nagyon világos. Ha indicativusban van is mondva, hogy »követi«, ez egy jelentőségű azzal, hogy »követni tartozik«. Ha a törvény e tekintetben latitude-öt engedne, ha megengedné, hogy valaki a törvény ellenére másként rendelkezzék: nem azt mondaná, hogy »követi«, hanem »követheti«, miképen az 1794-iki törvény is azt mondja: »sequi possunt«. E rendelkezés tehát világos; ezt tehát magyarázni semmiféleképen nem lehet. De még világosabbá teszi az utána következő bekezdés, a hol világosan ki van mondva, hogy e törvénynyel ellenkező bármely szerződés, reversalis, mint a múltban, ugy a jövőben is érvénytelen. Ha tehát a »követi« szó a »követni tartozik« helyett igazolná is, hogy a törvény nem egészen kötelező: e bekezdés világosan igazolja, hogy a törvényhozásnak intentiója az volt, hogy e törvény mindenkire nézve minden különbség nélkül kötelező legyen.
