Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-9
IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43 sincsen joga őket ebben megakadályozni és ha ez mégis megtörténik, akkor ez sérelem az atyára, sérelem a gyermekre, sérelem a családra nézve; szabadon marad a test, de le lesz igázva a lélek. Az állam önkényileg a szülők helyét foglalja el, a gyermeknek oly vallást ad, a milyet ö akar; oly morált ad, a milyet ő akar és mivel a lélek fórumában a kényszer sikert nem arathat, előáll az a veszedelem, hogy a gyermek mindkettő iránt megzavarodik, vagy épen elveszti mindkettőt. A mint ezt a tapasztalás is bizonyítja az által, hogy a vegyes házasságok legnagyobb részben előmozdítják a vallási közönyösséget. Ha azon elv állíttatik fel, hogy az államnak joga van a családokban a vallást megállapítani, akkor legyen az illetőknek bátorságuk levonni a logikai következtetést, legyen bátorságuk e gondolatot végig gondolni. Ha az állam a család irányában ennyi hatalommal rendelkezik, akkor ezen elvben rejlik az is: hogy vallás, morál, tán maga az Istenben való hit is az állam akarata alatt áll. A mit tán a legszabadelvűbb lelkiismeret sem lesz hajlandó elfogadni, De visszatérek az 1868-iki törvényre. Ezen törvénynek kihirdetése után — katholicus elvek szerint — minden vegyes házasságnak megáldatását katholicus részről be kellett volna tiltani, mivel a mindkét nembeli gyermeknek a katholicus vallásban való neveltetése kellőleg biztosítva nem lehetett. Azonban miután ugyanazon törvénynek 14. szakasza a gyermek vallásának végleges meghatározását a 7. évig függőben tartja, a mennyiben a nem katholicus szülőt feljogosítja áttérés esetében a 7 éven alóli gyermeket magával átvinni; miután továbbá ugyanannak az 1868-ban a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvénynek 6-ik szakasza a szülőknek megengedi, hogy gyermekeiket »bármily valiású magán- és nyilvános intézetben neveltethessék«, — neveltethessék — ismétlem a törvény szavait, a mihez keresztény felfogás és átalában egész Európában dívó meggyőződés és törvények által biztosított gyakorlat szerint a vallás is tartozik; ennek következtében az egyház az addig követett gyakorlatán mit sem változtatott, hanem a hol a szülők közös elhatározással mindkét nembeli gyermekeik katholicus neveltetését megígérték, nem vonta meg tőlök az egyház áldását. Protestáns polgártársaink ebben sérelmet láttak, pedig eltekintvén attól, hogy ugyanazon eljárási mód, ugyanazon szabadság nekik is biztosítva lehetett, eltekintvén, mondom, ettől, a katholicus egyház nem tett egyebet, mint a mit Poroszországban a szigorú lutheránusok tettek. Ugyanis, a midőn ott a polgári házasságot behozták, ők 1880-ban maguknak külön egyházi törvényt alkottak, melynek, a 12. szakaszának 4. pontja igy szól: egyházilag egybe nem adhatók: »oly vegyes házasságok, melyeknek megkötése előtt az evangélikus rész, összes gyermekeinek a katholicus, vagy más, nem evangélikus vallásban való neveltetését megígéri* . Ezen egyházi törvényt I. Vilmos király és császár az államminister meghallgatása után 1880. Julius 27-én szentesitette, az Poroszországban ma is érvényben van és ott azt senki sem tartja az államtörvények elleni sérelemnek és a roppant kisebbségben lévő katholikusok ez ellen nem panaszkodnak. Magyarországon más felfogás uralkodott. A katholicus egyház gyakorlata ellen mind sűrűbben felmerülő panaszok az 1879: XL. törvényczikk 53. § ának megalkotására vezettek, a hol már büntetés alá vonatik az, a ki az 1868: LIII. törvényczikk ellenére valakit 18 éves kora előtt más vallásba felvesz. A törvénynek ezen intézkedése logikailag az 1868-iki törvényneK csak 1—8. §-aira vonatkozhatik, mert ezen szakaszok szabályozzák az áttérési és átvételi formaságokat; de már a törvényjavaslatnak országgyűlési tárgyalása alatt mindenki azon meggyőződést nyerte — a mit azután a tapasztalás is bebizonyított — hogy e törvény értelmezése oly térre fog sodortatni, a hol a legveszedelmesebb következményeket vonhatja maga után, tudniillik, hogy be fog hatni a vallás belügyeire, a lelkiismeretek fórumába és fel fogja eleveníteni a multaknak keserű küzdelmét. Magam is részt vettem e méltóságos ház6*