Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX. ORSZiGO? ÜLÉS, Í9 az ellentétek a felekezetek közt, hogy azokat teljesen és minden tekintelben kiegyenlíteni, hogy az országban létező összes felekezetek kívánságát minden tekintetben kielégíteni absolute lehetetlen. Minő például a katholicus egyház felfogása ebben a tekintetben? A katholicus egyháznak felfogása az, hogy vegyes házasság csak akkor engedhető meg, ha biztosítékok vannak adva abban a tekintetben, hogy a vegyes házasságból születendő összes gyermekek a katholicus vallást követik. Mi következik ebből? Az, hogy csak oly törvényhozási intézkedés elégithetné ki teljesen a katholicus felfogást, a melyben az foglaltatnék, hogy ezentúl a vegyes házasságokból születelt összes gyermekek katholicusok lesznek. Már pedig méltóztassanak megbocsátani, én azt hiszem, hogy tiszta lehetetlenség ilyen intézkedést, törvénybe igtatni, szemben a többi felekezetek érdekeivel és kívánságaival. Ha az 1868: L1II. t.-cz. módosításáról van szó, akkor figyelembe veendő az is, hogy minő legyen az a módosítás és habár e tekintetben nagyon is eltérők a nézetek és vélemények, egygyel mégis külön kell foglalkoznunk, a mire igen gyakran történik hivatkozás; azzal, hogy ha a civilisált többi európai államok el tudták azt fogadni, miért ne fogadjuk mi is el 1 Ez az a törvényes intézkedés, hogy a vegyes házasságra készülők magok megegyezhetnek abban, hogy születendő gyermekeik minő valláshoz tartozzanak és ha egymással nem tudnának megegyezni, akkor lépne hatályba a törvény rendelkezése, a mely itt is majdnem mindenütt ugy hangzik: akkor a íiu az apa, a leány az anya vallását követi. — Nézzük meg már most, hogy ilyen rendelkezésnek törvénybe igtatása megszüntetné-e a fen forgó bajokat? Én azt hiszem, hogy nem; mert nem képzelhetőé el, hogy a megegyezés ellenére is történik ilyen elkeresztelés ? Vagy nem képzelhető-e, hogy pl. egy gyermekágyas anya vallási scrupulusok által gyötörve, vagy rokonainak befolyása nyomán a megegyezés ellenére elküldi a katholicus lelkészhez a született leányt, a ki különben protestáns volna, hogy megkeresztelje. A kath. lelkész hivatásszerűen el nem utasíthatja magától, hanem el fogja keresztelni ezt az ujdon• szülöttet s megint ott vagyunk, a hol voltunk, ismét elkeresztelési kérdéssel állunk szemben. Másrészt pedig, ha megegyezés nem jön létre, akkor épen ott vagyunk, a hol most, a situatioban tehát semmi változás sem áll be. Végül az 1868: Lili. törvényezikket illetőleg még ki kell emelnem, hogy hiszen ez a törvényezikk igenis sok mindenféle tekintetben megtámadható, sok mindenféle kifogás formálható azzal szemben. Ez, mint minden más törvényezikk, nem képes minden érdeket kielégíteni minden irányban. Egy azonban szerintem nem tagadható és ez az, hogy ez a törvényezikk az országban levő minden felekezetnek egyformán mér. Nemcsak a katholicusokról és protestánsokról van ez esetben szó, hanem egyformán ráillik ez a törvényezikk másokra is, pl. a görög katholicusokra és minden vallásfelekezetre s ezért sokak felfogása szerint igazságosan, — a herczegprimás ő főm éltóságának nézete szerint, mint épen most vettem ki, igazságtalanul bár, — de egyenlő mértékkel mér e törvényezikk mindenkinek e hazában. Mindezek, elismerem, nem tartalmaznak semmi megnyugtatót azok számára, a kik a panaceat az 1868: LIIL t.-cz. módosításában, megváltoztatásában látják és keresik. Van azonban egy megnyugtató momentum, mely az eddig lefolyt vita folyamán kimagaslott, azok számára is, kik a jelenlegi törvény intézkedéseit elvileg nem helyeslik. Ez a megnyugtató momentum abból ál!, hogy ez alatt a hosszú vita alatt nem találkozott senki, a ki az 1868: LIIL t.-czikket változhat a llan alaptörvénynek declarálta volna. Nem találkozott senki, a ki ezt tette, sőt voltak olyanok, a kik a törvényezikk tartalmát elvileg helyeslik s a kik rámutatnak arra, hogy igenis elképzelhető a törvény módosítása, megváltoztatása s e módosítás fontolóra vehető akkor, inidön az átalános polgári törvénykönyv létesítése s a családi és házassági jog codificálása napirenden lesz. Méltóztassanak már most megengedni, hogy bár röviden ő főméltósága a herczegprimás által kinyilatkoztatottakkal is foglalkozzam. (Halljuk! Sálijuk!) Nagyon is érzem nehézségét foglalkozni egy nagyszabású beszéd egyes részleteivel, mely egyes részletek mély tudomány és beható mér-