Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

40 ix. ORSZÁGOS ÖLÉS, legelés eredményei. Mindazonáltal kötelességem egy esetre vonatkozólag megjegyzésemet meglenni. (Halljuk! Halljuk!) Ő herczegsége többek közt szerintem nagyon veszedelmes egy alternatívát állit fel. Azt mondja, hogy »a törvényhozás jelenlegi helyzetében egy különös dilemma elé jut, t. i. vagy módosítja, illetőleg máskép értelmezi a jelzett sérelmes törvényt, ugy, hogy a katholicusok hítelvök épségben tartása iránt megnyugvást nyerjenek, vagy pedig kitörli az ős katholieus vallást a bevett vallások sorából is«. Rendkívül sajnálatra méltó volna ez az ország, ha más alternatíva nem állna rendelkezésre. Én azonban azt hiszem, hogy áll egy másik is rendelkezésre, melynek kifejezést adott a boldogult herczegprimás, Simor János azon körrendeletben, melyet már volt szerencsém megemlíteni. E körrendeletben, mint mondáin, ki van emelve, hogy az ország polgárai az ország törvényei értelmében tartoznak eljárni. Ebben tehát respectáltatik a mai törvény. Másrészt < pedig teljes megóvást talál az egyházi szempont is, mert az egyház szolgái utasíttatnak, hogy ezen szempont érvényre jutása biztosittassék. Igaz, hogy ezzel szemben azt mondják, hogy akkor dispensatiónak nem lehet helye és a vegyes házasságokra egyházi felmentvény egyátalában nem adatik. Azt hiszem azonban, hogy ez sem áll egészen, mert ezen felmentvény megadható, mivel még az 1868: LIII. t.-cz. is határidőt enged e tekintetben a szülőknek a házi nevelésben és még arra is tért enged, hogy a szülők átlátva, hogy a másik vallás jobban felel meg, maguk is azon másik vallásra térhessenek át. A herczegprimás ö főméltósága kérdést intéz a nagyméltóságú házhoz az iránt, hogy »osztő igazság-e az. hogy az 1868-iki törvény csakis a törvényesen bevett keresztény — hang súlyozom, hogy csakis törvényesen bevett — keresztény vallásfelekezetek tagjait kötelezi arra, hogy a közöttük kötött vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok pedig anyjuknak vallását követik, holott a be nem vett vallású honpolgárok, nevezetesen az izraeliták, a baptisták, a ttazarénü^ sok, sőt még az úgynevezett confessionslosok is nevelhetik gyermekeiket abban a vallásban, melyben akarják.« Méltóságos főrendek! Az 1868: LIII. t.-cz. a vegyes házasságokról szól. Vegyes házasságot pedig ez idő szerint izraelita és keresztény nem köthet; a törvény tehát ezen házasságra nézvenem alkalmazható. A baptisták és nazarénusok nem ismertetnek el sem törvény által, sem hatóságilag; ezek előbbi felekezetökhöz tartozóknak tekintetnek és ha vegyes házasságot kötnek, e tekintetben a fennálló vegyes házassági törvény hatálya alá esnek. Végül confessionslosokat, hála az égnek, ez országban nem ismerek. Ezek után, méltóságos főrendek, reflectálnom kell még arra is, a mi ő herczegségének beszédéből, mint positiv javaslat, kimagaslik. Ő herczegsége ugyanis javasolja, hogy az 1868 :LIII. t.-cz. érlelmeztessék olyt'ormán, hogy a szülők nem kényszeríthetők, ha nem akarják, hogy gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint neveljék. Arra vonatkozólag, hogy a szülőknek gyermekeik körül mily jogaik vannak, már a képviselőházban volt alkalmam nézeteimet nyilvánítani. És itt is ismételhetem, hogy felfogásom szerint, de a törvény világos fogalmazása, sőt az átalánosan elfogadott értelmezés szerint is, a szülőket a házi nevelésben senki sincs jogosítva befolyásolni a tekintetben, hogy gyermekeiket mily vallásban neveljék. S bölcsen cselekedett szerintem a törvényhozás, midőn e tekintetben semmiféle dispositiot nem tett. Mert hisz a törvényhozásnak azon feltevésből kellett kiindulnia, hogy az a szülő, ki a másik szülő vallását jobbnak tartja, mint a magáét s gyermekét e másik vallásban akarja nevelni: kétségkívül kész arra, hogy ama másik vallásra ő maga is áttérjen. De már igen nagy sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy ő herczegségének azon eszméjéhez, hogy a törvény interpretatio utján megváltoztattassák, a magam részéről hozzá nem járulhatok. Nem pedig azért, mert interpretatio csak oly törvényhez fér, melynek értelme nem világos, mely különféleképen magyarázlatoM,