Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

3R IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. módhoz és eszközhöz, a mely bárkinek is val­lásos meggyőződését sérti. Ha az állam tör­vényhozásának oly eszköz áll rendelkezésére, a melylyel a maga intentióit biztosíthatja, a a nélkül, hogy bárkinek vallásos meggyőződé­sét bántaná, természetesen ezt kell változtatni és nem azt, a melylyel valakinek vallásos meggyőződését bánthatná. Már most, méltóságos főrendek, másképen áll a helyzet? Ha az anya­könyvvezető lelkészek egy része panaszolja, hogy vallásos meggyőződésében meg van sértve, mivel követeltetik, hogy az anyakönyvi kivona­lot egy másik felekezetbeli lelkésznek küldje át, abból az bizonyul be, hogy az anyakönyv­vezető lelkészek nem teljesitik a törvény ren­deletét és ennek folyománya az, hogy akkor más közegeket kell megbízni, a kik nincsenek vallásos meggyőződésökben sértve az által, ha megfelelnek a törvénynek. Ezek természetesen csak polgári hatóságok, polgári közigazgatási közegek lehetnek, a minek természetes követ kezménye és folyománya az, hogy polgári anyakönyvek létesítendők. Ha pedig polgári anyakönyvek létesíttetnek, akkor a törvény intentióinak teljesen megfelelünk, mert hiszen nem supponálható, hogy a polgári közigazgatási közegek más anyakönyveket fognak vezetni, mint a mit a törvény rendel és teljesen végre lesz hajtva az általam kibocsátott rendelet, mert ennek sem volt másintentiója és czélja, mint az, hogy az állam és a törvény erejénél fogva közhitelességgel biró anyakönyv az államtörvény rendelkezésének is megfeleljen. Másrészt a pol­gári anyakönyvek létesítése által el lesz érve azon másik czél is, hogy a jelen helyzet acut jellege azonnal meg fog szűnni, még pedig azért, mivel az anyakönyvvezető lelkészek, a kik a jelen állapot által magokat vallásos meggyőződésökben sértve látják, nem fognak köteleztetni és nem is lesznek kötelezhetők, hogy az anyakönyvi kivonatokat küldjék át. Az illető lelkészek saját ügykörükben s vallá­suk szerint fognak keresztelni és elkeresztelni, az általok vezetett anyakönyveket egyházi czé­lokra felhasználhatják, de hivatalos alakban kivonatokat természetesen csak a polgári köze­gek, a polgári hatóság fognak kiadhatni. Azért, hogy ezen jelenlegi helyzet aeut jellegének mielőbb véget vethessünk, határozta el magát a kormány arra, hogy egyelőre a vegyes házasságból születelt gyermekek szá­mára mielőbb polgári anyakönyveket létesit és az erre vonatkozó törvényjavaslatot mennél előbb bemutatja a törvényhozásnak és kétség­kívül azon is lesz a kormány, hogy ezt a javaslatát a törvényhozás minél előbb elfogadja. Mihelyt ez beáll, akkor azon anyakönyvvezető lelkészekre nézve, a kik ez eljárás által mago­kat vallásos meggyőződésűkben sértve érzik, teljes restitutio in integrum áll be, t. i. az az állapot, a melyben az előtt voltak, hogy vallá­sos meggyőzödésök ellenére semmiféle tényke­désre nem kényszeríttetnek. (Élénk helyeslés.) Ámde, méltóságos főrendek, sok oldalról fölhangzik most az, hogy a kérdéses elkeresz­teíési rendelet folyománya az 1868: LIIl. törvényczikknek, a mit én annak idejében vi­tatiam, de nem akarták elismerni és így tulaj­donképen nem ez a rendelet forrása a külön­féle felmerült bajoknak, de maga az 1868: LIIl. t.-cz. az és ennek következtében okvetlenül szükséges, hogy e törvényczikket megváltoz­tassuk. A már eddig tartó discussiók folyamán igen sok mondatott ugyan e thémáról, de mégis kötelességem egy pár főbb pontot e kérdésre vonatkozólag összefoglalni. Ha azt mondják, hogy az 1868 : LIIl. t.-cz. forrása a fenforgó bajnak, akkor mindenekelőtt felmerül az a kérdés, hogy hát vájjon e baj csak az 1868: LIIL t.-cz. életbeléptetése óta jelentkezik-e? Én azt gon­dolom, méltóságos főrendek, hogy nem; sőt ezt nem is gondolom, hanem egyenesen be is bizonyíthatom. Ezek a vegyes házasságokból született gyermekek felekezeti hovátart ózandó ságát illető bajok léteznek, a mióta csak vegyes házasság egyátalán van; a mióta csak a tör­vényhozás a vegyes házasság kérdésével fog­lalkozik. Hiszen látjuk, hogy a törvényhozás új meg új intézkedéseket tett e tekintetben. Tudjuk, hogy egy időre ez intézkedések nyo­mán mindig béke és nyugalom állott be; de sajnos, áll az is, hogy egy idő múlva azután mindenféle differentiák merültek fel és én nem csodálkozom azon, hanem természetes­nek tartom ezt, mert oly nagyok e tekintetben

Next

/
Thumbnails
Contents