Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 37 nálta azt, hogy a törvény nem fog végrehajtatni, sőt ellenkezőleg benne foglaltatik, hogy az illetők nem fogják most megígérhetni, hogy gyermekeiket mind katholikusoknak fogják nevelni; de megfelelt az egyházi tekinteteknek is, mert az egyházi álláspontot teljesen megóvja, minden tekintetben biztosítja és megadja az utasítást arra, hogy egyes fenforgó concret esetekben miképen járjanak el a lelkészek. így 1874-ig, mint mondám, semminemű concret panasz nem merült fel. 1874-től azonban, előbb szórványosan, később mind sűrűbben jelentkeztek panaszok és a mikor én vettem át a vallás- és közoktatási ministerium vezetését, akkor a panaszoknak már egész halmaza elintézetlen volt a hivatalban. Hogy e panaszokat elintézhessem, kötelességem volt megállapítani, hogy addig miképen jártak el az ilyen concret panaszokkal. És mit állapítottam meg? Azt, hogy elődöm, minden egyes fenforgott concret esetben következetesen a törvény értelmében határozott, mondván, hogy az illető gyermek, a mint a törvény határozza, ehhez vagy ahhoz a felekezethez tartozik s ennek következtében az illető egyházi hatóság felhivatott arra, hogy az elkeresztelő lelkészt arra utasítsa, hogy az anyakönyvi kivonatot 8 nap alatt a törvény értelmében az illetékes lelkészhez áttegye. Constatáltam egyúttal az irattáramban lévő jelentésekből azt is, hogy egy-két eset kivételével, melyben némi vonakodás észleltetett, a többiekre vonatkozólag beérkezett jelentésekben az foglaltatik, hogy az utasítás minden nehézség és fennakadás nélkül kiadatott és az elkeresztelő lelkészek a keresztelési kivonatot tényleg átküldötték 8 nap alatt az illető lelkészhez. Igen természetes tehát, hogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha az egyes concret esetek ekként voltak elintézhetek; hogyha az egyes concret esetekben az elintézés ezen módja mellett nagyobb nehézségek nem merültek fel: a legcélszerűbben intézkedem és rendelkezem akkor, mikor ezen intézkedést átalánositom és kiterjesztem azt az összes fenforgó és ezentúl fenforogható esetekre. Sajnosán kell azonban itt constatálnom, méltóságos főrendek, hogy ekkor aztán felmerült a hitelvi akadály. Hogy miért nem volt előbb hitelvi akadály az egyes concret esetek elintézésénél; hogy miért volt ily akadály később, akkor, mikor ez intézkedés átalánosittatott, azt kutatnom, azt gondolom, nem tartozik ide; de különben sem vezetne czélhoz, mert hiszen egy tény előtt állunk, a mely előtt szemet hunynunk nem lehet. Tény tudniillik, méltóságos főrendek, az, hogy az anyakönyvvezető lelkészek ecy része azon hitben és azon tudatban van, hogy az ő vallásos meggyőződése van sértve az által, hogy követeltetik, miszerint az általa megkeresztelt, illetőleg elkeresztelt gyermek anyakönyvi kivonatát az illetékes lelkészhez tegye át, quasi kiszolgáltatván az anyaszentegyházba általa fölvett gyermeket egy másik felekezetnek. A másik tény, méltóságos főrendek, az, hogy az anyakönyvvezető lelkészek egy részének azon meggyőződését, vélekedését nem desavouálta sem a fő-, sem pedig a legfőbb egyházi hatóság. (Egy hang: Ohó!) Nem desavouálta sem a fő, sem pedig a legfőbb egyházi hatóság. Ezzel tehát számolni kell. Nem tudom én, méltóságos főrendek, eltitkolni, eltagadni abbeli nézetemet és felfogásomat, hogy az állam törvényhozása, az állam kormányzata nem tartozik egyes vallásos meggyőződések előtt meghajolni. Nem pedig azért, mert ha az alapelvül elfogadtatnék: igen gyakran teljesen lehetetlen, teljesen tarthatatlan positiókba sodortatnánk. Eltekintve attól, a mit csak például hozok fel, hogyha ez az alapelv elfogadtatnék, akkor a nazarénusokat nem lehet kötelezni a katonáskodásra, a fegyverviselésre, mert ez vallásos meggyőzödésökbe ütközik. Mondom, eltekintve ettől, nem lehet azt elfogadni, mert igen gyakran megtörténhetnék az, hogy a mikor az állam törvényhozása, vagy az állam kormányzata egyik vallásos meggyőződés előtt meghajolnék, ezzel megsértené a másik vallásos meggyőződését. (Helyeslés.) De másrészt, méltóságos főrendek, igen nagy hibának tartom és tartanám azt is, hogy ha az állam törvényhozása vagy kormányzata akkor, a mikor más eszköz, más mód áll rendelkezésre saját intentióinak és feladatainak teljesítésére és biztosítására, ragaszkodik azon