Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

36 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Csáky Albin gr., vallás- és közoktatás Ügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) A méltóságos főrendek bizonyára nem teszik fel rólam, hogy abban az aránylag rövid időközben, mely a főrendi költségvetési tanácskozásokat a képviselőházi költségvetési tanácskozástól elválasztja, nézeteimet megváltoztattam volna, más felfogásra jutottam volna, hogy most más meggyőződésem volna, mint volt akkor és hogy ennek nyomán most, más nézetnek, más meggyőződésnek, más felfogásnak tudnék kifejezést adni, mint a melynek a képviselőházban adtam, másrészt viszont nem tehetem fel azt a méltóságos főrendekről, a kik oly meleg érdeklődéssel viseltetnek az egyházpolitikai kérdések iránt, mint egyátalán minden iránt, a mi az országot illeti, hogy a méltóságos főrendek figyelemmel ne kisérték volna mindazokat, a mik a fenforgó kérdésre vonatkozólag mérvadó tényezők által az immár majdnem két évig tartó nyilvános vita folyama alatt elmondattak. E szerint, méltóságos főrendek, igen röviden hivatkozhatnám azokra, a miket már elmondtam, másrészt kijelenthetném, hogy nincs azon mit változtatnom, nincs abból mit elvennem, nincs mit hozzátennem. És egyszerűen befejezném ezzel felszólalásomat. De a méltóságos főrendiház iránt tartozó tisztelet és deferentia mégis arra kötelez engem, hogy e helyütt is még egyszer recapituláljam a történteket, hogy még egyszer, habár csak átalános vonásokban és röviden illustráljam a helyzetet s azután rátérjek azon mindenesetre nagy szabású és nagy értékű beszédre is, mely imént Magyarország herczegprimás:; ajkairól elhangzott. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek ! Nem akarok én az 1868: LIII. törvényczikk keletkezésének történetével foglalkozni, de két tényt constatálnom kell, mely két tény szerintem nagyon tanulságos és kellő világítást vet a tényállásra magára. Az első tény az, hogy azt az annyira incriminált és megtámadott 1868: LIII. törvényczikket aránylag könnyen szavazta meg a törvényhozás és hogy az aránylag igen kevés aggálynak kifejezésére adott alkalmat; semmi esetre sem merültek fel az aggályok oly mérvben, mint a hogy azok most érvényesülnek. A másik tény, melyet ki kell emelnem s a mely talán még jelentőségteljesébe az, hogy a törvénynek kihirdetése után jó ideig, a mint én vagyok informálva, 1874-ig, a mely időpont körülbelől összevág azzal, melyet a herczegprimás ő főméltósága emiitett, semmiféle panasz nem merült fel a tekintetben, hogy a törvény nem lett volna végrehajtva, nem lett volna respectálva, illetőleg hogy az igen rossz műkifejezést használjam, mely most átalában használtatik, hogy valami elkeresztelés fordult volna elő. Azt hiszem, hogy nem tévedek, mikor ezt. az aránylag kedvező eredményt azon körlevélnek tulajdonítom, a melyet akkoriban a törvény kihirdetése után az akkori herczegprimás, Simor János, saját egyházmegyéjében kibocsátott és ha jól tudom, püspöktársaihoz is intézett oly czélból, hogy hasonló utasításokkal lássák el a lelkészkedő alpapságot. Ezen körlevélben a boldogult herczegprimás először megmagyarázza az 1868: LIII. törvényczikk tartalmát, megmondja, miben különbözik ez a volt törvényhozás hasonló intézkedésétől s aztán folytatva, azt mondja: ebből aztán az következik, hogy a vegyes házasságra készülők immár alig iesznek abban a helyzetben, hogy megígérjék, hogy gyermekeik mind a katholikus vallást fogják követni. Természetes következménye ennek az, hogy akkor aztán egyházi áldásban nem is részesíthetők, hogy azonban a passiva assistentia mindig helyt foglalhat és ha az illetők a passiva assistentiával nem tudnának megelégedni, akkor megköthetik a házasságot a protestáns lelkész előtt is, mert hiszen a protestáns lelkész előtt kötött házasság katholikus felfogás szerint is ép oly érvénynyel bir, mint a katholikus lelkész előtt kötöttAzt gondolom, hogy ezen körrendeletnek köszönhető az, hogy az első években: 1868-tól 1874-ig semmiféle panasz nem merült fel és hozzáteszem, hogy felfogásom szerint e körlevél minden tekintetben teljesen correct volt. Megfelelt az állami szempontnak, de megfelelt az egyházi szempontnak is. Megfelelt az állami szempontnak, mert igen helyesen jelezte a törvény hatályát és horderejét, mert nem suppo-