Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

84 IX, ORSZÁGOS ÜLÉS, töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet; de a kath. apa halála esetén a protestáns özvegy anya figyermekei, habár hét éven aluliak, mégis katholikusok maradnak és megfordítva; azt. sem hozom fel, hogy Magyar ország igazságügyi ministere 18S3-ik évben, tehát a szóban levő 68-iki törvény fennállása alatt, mint feltételeznem kell, a magas kormány beleegyezésével, a képviselőházban szórói-szóra igy nyilatkozott; »az én meggyőződésem az — igy szólott a minister ur, — hogy a gyermekek nevelése feleit határozni a szülőknek jogköréhez tartozik, még pedig a nevelésnek minden ága felett, akár vonatkozzék az a physikai, akár a szellemi, akár a pragmatikai nevelésre. Hogy a nevelés jogköréhez tartozik a valláserkölcsi nevelés is: ezt, azt hiszem, senki kétségbe nem vonhatja. A szülőknek ez a joga gyökerezik a szülők és gyermekek közti viszonyban ; ezt a viszonyt nem teremti az állam törvény által, hanem ez magában a természetben gyökerezik«. Végül arra sem reflectálok, hogy ugyancsak az 1868-iki törvény fennállása alatt a keresztények és izraeliták között kötendő házasságra vonatkozó, a képviselőház nagy többsége által elfogadott törvényjavaslatnak 38-ik szakasza szórói-szóra igy hangzik: >a gyermekek vallása iránt a szülők egyetértése határoz . . . ennek hiányában pedig a fiuk az atya, a leányok pedig az anya vallását követik«. Ezekre mondom, nem reflectálok, de azt már mint a törvényhozás egyik igénytelen tagja, kérdezhetem, osztó igazság-e az, hogy az 1868-iki törvény csakis a törvényesen bevett keresztény — hangsúlyozom, hogy csakis törvényesen bevett keresztény — vallásfelekezetek tagjait kötelezi arra, hogy a közöttök kötött vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok pedig anyjuknak vallását követik, holott a be nem vett vallású honpolgárok, nevezetesen az izraeliták, a baptisták, a nazarénusok, sőt még az úgynevezett confessionslosokis nevelhetik gyermekeiket azon vallásban, melyben akarják ? (Élénk helyeslések.) Vagy tán azért vette volna be az állam a keresztény vallásfelekezeteket, hogy lelkiismereti szabadságukat megszorítsa? Összefér ez ä liberalismussal, melynek a-b-c-je a cuique suum és a nil liberale quod non uns est jüstum! Vagy tán a civilizált világban csakis mi volnánk liberálisok, a többi művelt népek mind illiberalisok, mert sehol a világon ily törvény manapság nem létezik. (Helyeslések.) Méltóságos főrendek! A felbozottakban igyekeztem kimutatni azt, hogy az 1868-iki törvény 12. szakaszának jelen magyarázása és alkalmazása nem egyeztethető össze sem a vallási jogegyenlőséggel és viszonossággal, sem a protestánsok óhajával és canonjaival, sem a kath. egyház hitelveivel, sem az oszló igazsággal és az igazi liberalismussal. Ha indokaim alaposak, akkor az 1868-iki törvény okvetetlenül megváltoztatandó, vagy — és ez javaslatom — (Halljuk! Halljuk!) oly értelemben magyarázandó és alkalmazandó, hogy az 1868-iki törvény 12. szakasza nem imperativ, nem cogens, hanem csak declarativ, mint. akárhány más törvény, vagyis: a szülők nem kényszeríthetők gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint nevelni. (Helyeslések.) A törvény ily magyarázata, illetőleg alkalmazása legkevésbé sem csorbítja az állam tekintélyét, sőt az által a vallás szabad gyakorlata, a szülők joga, a vallási és polgári béke biztosíttatván, a törvényhozás és a kormány iránti tiszteletet szilárditja és emeli. (Helyeslések.) Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy e javaslatomat, még a következőkkel röviden indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy báró Eötvös, 1868-ban vallásügyi minister, kinek liberalismusát senki sem vonhatja kétségbe, nem igy tervezte a szóban levő törvényt. Hisz a ministeri tanácsban letárgyalt, elfogadott s ezután a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatnak szövege szórói-szóra ez vala: »Vegyes házasságokban élő keresztény házastársak egyező, akár Írásban, akár hiteles tanú előtt élő szóval nyilvánított akarattal, mindkét nembeli gyermekeik vallásos nevelése iránt szabadon rendelkeznek*. Hogy történhetett, mily befolyás volt az, mely az említett törvényjavaslatot eredeti szövegéből kiforgatá? nem kérdezem, de szövegézé-