Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-9
32 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. E gyakorlat, bár mindkét fél által rosszaltatott, mert mindkettőnek elveivel ellenkezett, egy ideig fennállott. A westphaliai béke sem szabályozta ez ügyet, de az 16ó0-ben tartott nürnbergi congressus, melynek feladata volt a westphaliai békét effectuálni, ugy intézkedett, hogy a gyermekek nevelését illetőleg kötött szerződések megtartandók, a hol pedig ilyenek nem léteznek, mindkét nembeli gyermekek az atya vallását kövessék. Ez intézkedés sem szüntette meg a vallási harczot; ott, hol a cuius regio eius religio elv állott fenn, az illető tartományok urai korlátlanul intézkedtek; oly tartományokban azonban, hol mind a katholikus, mind a protestáns jogosan, szabadon gyakorolhatta vallását, a szülők szabadságára bízatott a házasságot oly fórum előtt kötniök, gyermekeiket azon vallás lelkésze által kereszteltetniük s oly vallásban neveltetniök, melyben akarják; ezt a természeti jogon alapuló gyakorlatot hosszú, sikertelen próbálgatás után Poroszország is elfogadta, hol pedig a protestantismus az uralkodó vallás. Bár a röviden emiitett események mellettem szólnak, mégis azokra nagy súlyt nem fektetek, tudván azt, hogy a protestantismus a szabad vizsgálódás rendszerén alapulván egyik ország protestánsainak intézkedése a másikra nem lehet irányadó, hanem igenis nagy súlyt fektetek a magyarországi protestánsok álláspontjára, melyet a következőkben ismertetek. (Halljuk!) Történelmi tény az, hogy a protestánsok azon időben, midőn a legfelsőbb királyi rendeletek értelmében a vegyes házasságok a kath. lelkészek előtí. voltak kötendők és az azokból származott gyermekek kizárólag a kath. vallásban voltak nevelendők, sőt a protestáns vallásfelekezeteknek részben már kedvező, II. József által 1781. évi október 25-én kiadott türelmi pátens, illetőleg az 1790—91-ik évi XXVI. t.-cz. fennállása idejében egészen 1825—27. évi országgyűléséig és ismét 1865. évben a természeti jog álláspontjára helyezkedtek. I. József alatt ugyanis az 1708-iki országgyűlésen a protestánsok köveleltek korlállau szabadságot, hogy a különböző vallású házasságból származott gyermekeket a szülők szabad tefszésök szerint kereszteltethessék meg és neveltethessék, kizárván a kath. plébánosoknak ez ügyben a protestánsok iránt igényelt hatalmát. Az 1715-iki országgyűlésen pedig sérelmöket igy formulázták: »természeti jog az, hogy a vegyes vallású házasságoknál a házasulandók maguk határozhatják meg azt is, melyik vallású lelkész adja őket össze, azt is, melyik vallásban neveltessék gyermekeiket«. Végre az 1790-iki országgyűlésen a protestáns rendek projectuma ez vala: »a vegyes házasságból született gyermekek egész addig, mig eszökkel élni kezdenek, abban a vallásban neveltessenek, a mely iránt szüleik megegyeznek«. Igaz, hogy ezen álláspontról a protestánsok az 1825., 1836., 1840. és 1844-iki országgyűléseken lelértek és a saját álláspontjukat, saját előbbi követeléseiket elfoglaló királyi piopositiókkal szemben azt kívánták, hogy a vegyes házasságból született gyermekek az atya vallásában neveltessenek. A protestánsok ezen megváltozott álláspontját a rendek 1840-ben elfogadták, a korona azonban Julius 5-én kelt leiratában a protestánsok eredeti — a természetjogi — álláspontjára helyezkedett, kimondván: »a vegyes vallású jegyeseknek házasságuk kötésekor mindenképen megadassák a kölcsönösen szabad megegyezés joga az iránt, hogy a bevett keresztény vallások közül melyikben akarják gyermekeiket nevelni«. És midőn a koronás király 1844. márczius 25-iki leiratában ismételten azon óhaját fejezte ki: raiuden kényszerítő törvényes intézkedés elkerülésével a vegyes házasságra lépőkhöz tartozik születendő gyermekeik neveléséről akár szóbeli, akár írásbeli kölcsönösen szabad egyezség utján határozni, báró Eötvös József ékesszólásának egész erejével kelt a korona ezen álláspontjának a védelmére, kijelentvén, hogy a korona javaslata sokkal szabadelvűbb, sokkal igazságosabb is és jobban megfelel a vallási jogegyenlőség és viszonosság elvének, mint a rendek törvényjavaslata, kijelenté továbbá: »hogy a lelkiismeretnek mindennemű eröszakolása megtermi káros gyümölcsét, hogy alkotmányos országban főkép oly törvényhozás, mely mindig a vallás szabadságért küzdött, nem járhat az absolut
