Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX. ÖfiSZÁÍ viszonyainknak gyökeres rendezésére és igy szellemi s anyagi érdekeink fejlesztésére irányuló buzgó és hazafias törekvéséről. (Helyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi minislerium folyó évi költségvetésének tárgyalása folyamán a fenforgó egyházpolitikai kérdéseket illetőleg a képviselőházban tett kijelentések és felmerült viták elutasithatlan kötelességemmé teszik, hogy ugy társadalmi, mint politikai életünkre oly mélyen ható ezen kérdésekről e helyütt nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Egyes egyházpolitikai kérdésekben a kezdet nehézségein túl vagyunk, az alap meg van adva, az irány meg van jelölve s azt hiszem, nemsokára ugy a katbolikus autonómiáról és meg előbb a lelkészi eongruáról részletesen nyilatkozhatom, mihelyt t. i. az emiitett két ügynek tárgyalására a nagyméltóságú püspöki karból alakult bizottságok concret javaslataikkal elkészülnek. Ezen két nagyfontosságú s még előzetes tárgyalás alatt levő ügytől eltekintve, legyen szabad nekem méltóságos főrendek ez alkalommal csupán arra a kérdésre szorítkoznom, a mely köztudomásúlag nálunk ez idő szerint a legégetőbb és legkényesebb kérdések egyikét képezi; mely a polgári béke és összetartás nagy érdekét megosztással fenyegeti és a vallási villongás üszkét készül vetni hazánk és alkotmányunk annyi küzdelemmel, annyi áldozattal felemelt épületére: értem az úgynevezett elkeresztelési ügyet, melyre vonatkozólag prímássá történt kineveztetésem után haladék nélkül megkezdtem a tárgyalásokat a magas kormánynyal és ugy az állam tekintélyét, mint a vallásfelekezetek érdekét és a katholikus egyház hitelveinek sérthetetlenségét szerintem megóvó kiegyenlítési módot ajánlottam. Azon képviselőház idejében, mely az 1891-ik évi vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az elkeresztelési ügyre vonatkozólag 1890. évi november hóban az ismeretes határozatot hozta, nem táplálhattam reményt az iránt, hogy ez a kérdés gyökeresen megoldassák, tehát ideiglenes modus vivendi létesítésére törekedtem; de midőn az 1887— 92-iki országgyűlés feloszlatása következtében uj képviselőház jött létre, a melyre nézve az •S ŰLES. §3 említett 1890-ik évi határozat sem közjogilag, sem erkölcsileg nem kötelező: az időközben kifejlődött exigentiák nyomán kötelességemnek véltem a hovatovább nagyobb hullámokat vert és a legutóbbi országgyűlési választások folyamában bőven nyilvánult baj gyökeres orvoslására új, és pedig oly javaslatról gondoskodni, mely hazánk interconfessionalis viszonyainak történelmi fejlődésével, a lelkiismereti szabadsággal és az igazi liberalismus elveivel összeegyeztethető és általa a béke létesíthető. E javaslatomat a magas kormány nem hozta nyilvánosságra, mindamellett azt hiszem, nem követek el indiseretiót, ha e helyütt, hol a szólás joga megillet, álláspontomat kifejtem s azt az illető tényezők megszivlelésébe ajánlom. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! Miben keresendő e bonyolult kérdésnek megoldása ? Szerintem sem a ministeri rendelet megszüntetésében, sem a polgári anyakönyvek létesítésében, hanem az 1868-iki Lili. törvényezikk megváltoztatásában, vagy annak a czélnak megfelelő értelmezésében. Az 1868-ik évi Lili. t.-cz. 12. §-ának olyan magyarázását, olyan alkalmazását, mint az tudtommal 1875. óta történik, nem tudom összegyeztetni sem a vallási jogegyenlőséggel és viszonossággal, sem a protestánsoknak évszázadokon át nyilvánított óhajával és canónjaival, sem a kath. egyház hitelveivel, sem az osztó igazság és a valódi liberalismus fogalmával. Mielőtt e tételek részletes és tüzetes fejtegetésébe bocsátkozom, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én hazámat minden más államtól független szabad államnak tudom és vallom, melynek politikai belügyeibe, törvényhozásába, kormányzásába semmiféle más állam vagy külhatalom befolyást nem gyakorolhat, (Helyeslés.) azért tévesnek jelentem ki közvetlen forrásból merített értesülés és felhatalmazás alapján azon ismételten hangoztatott állítást, hogy Róma Magyarország politikai belügyeibe avatkozik, vagy avatkozni akarna. Ne zavarjuk össze a tényeket. Megtörténhetnék, hogy a magyar kormány, mely Rómával a külügyministerium utján di-