Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-81

LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 ket e vámtételek magassága theoriában és absolute véve, még ebben is haladást kell constatálni. Miért? Mert legalább a rosszabbulás ki van zárva. Mig ugyanis kereskedelmi szerződés hiányában és a vámtételek megkötése nélkül mindig lehet ily rosszabbodástól tartani, addig a vámtételek megkötése következtében legalább a mai helyzet stabilizáltatik és ezzel, tekintettel arra, hogy a szerződések 12 évre köttettek, ezen hosszú idő alatt ugy kereskedelmi, mint ipari, valamint átalában közgazdasági viszonyaink tekintetében számolni lehet. Azt hiszem, hogy ez olyan előny, melyet inkább a szerződések javára, mint azok hátrányára szabad felróni. (Helyeslés.) A méltóságos főrendi tag ur beszédének első részében azt is méltóztatott mondani, hogy ezen szerződésekben ő haladást nem lát, sőt azt hiszi, hogy azon áramlat nyilatkozása következtében, a melynek nyomán köttettek a szerződések, nekünk éppen speciális magyar érdekeinket is hatályosabban lehetett volna érvényesítenünk. Felesleges mondanom, hogy már az előadottak nyomán is azt, hogy itt haladás észlelhető ne volna, nem fogadhatom el; de szemben a méltóságos főrendi tag ur azon állításával, hogy az uralkodó áramlatot nem használtuk fel kellően, kettőre kell utalnom. Az egyik, hogy voltaképen mi ez az áramlat ? Ez az áramlat, mint jeleztem, minden inkább, mint szabad kereskedelmi irányú és ennek az áramlatnak segélyével sohasem kötöttük volna meg a szerződéseket. Az az áramlat, mely a szerződések megkötésére vezetett ama bölcs belátásnak a kifolyása, a melylyel éppen a szerződő kormányok a helyzet javítására törekedtek, távolról sem ugy, hogy minden korlátot lerontsanak, hanem ugy, hogy a jövőre való tekintettel teremtsék meg azt az alapot, melyen a helyes és okszerű haladás lehetséges lesz. A magyar kormány a tárgyalások folyamában minden lehetőt megtett arra, hogy a mi érdekeinket érvényesítse. E tekintetben csak arra utalok, a mit a méltóságos főrendi tag ur beszédje második részében mondott, hogy a szerződésnek egyik kiváló gyakorlati fontossága az, hogy Magyarország legjelentékenyebb termelési czikkei számára nem megvetendő előnyöket sikerült kieszközölnünk. Ha mindent nem értünk is el, ez nem a mi akaratunkon múlt, hanem a körülmenyeken és azon, hogy, a mint már bátor voltam mondani, nem lehetett egyoldalúlag megállapítani a szerződés feltételeit, de az adott viszonyok között a különböző érdekellentétek kiegyeztetésének segélyével. In theoria a verseny kérdése sem emelhető a szerződésekkel szemben érvényre; mert elvégre is azzal közgazdasági helyzetünkből kifolyólag tisztában kell lennünk, hogy a mi terményeinkkel versenyeznek más hatalmas államok terményei. Már most in theoria sokkal inkább emelkednek a mi versenyünk chanceai kedvező vámtételek és szerződések segélyével, mint azok nélkül. Ha valaki azt állítja, hogy Németország nekünk concedált kedvezményeket. — melyek, elismerem, szerények lehetnek — más államoknak is megadhatja és ennek következtében a nekünk nyújtott előnyök értékökben devalválódhatnak, annak fontolóra kell vennie azt, lehetett-e nekünk Németországot arra bírnunk, hogy velünk egyoldalúlag tarifaszabadságát lekösse és másrészről megfontolandó az is, hogy vájjon egyátalán kívánatos volna-e a dolgoknak ily irányban való túlzása? A német piaez, épp ugy, mint a német termelés rászorul más államok termékeire; mi egymagunk mindezekkel el nem láthatjuk ; valamint magunk is azt gazdasági érdekeinket, a ennek következtében, kívánjuk, hogy közmennyire lehet, harmadik államokkal szemben érvényesíteni képesek legyünk, épp ugy mástól sem lehet ezt rossz néven vennünk, in theoria és épp azért ebből a szempontból is ál! az, hogy a verseny sokkal kedvezőbbé válik ránk nézve — melyet különben is semmikép el nem kerülhetünk — szerződések alapján, mint azok nélkül. Utalok csak állatkivitelünkre, melyre nézve, mint más helyen is megmondottuk, a fennállott tilalmi rendszabályokból kifolyólag az értékcsökkenés 60 millióra tehető. Én azt hiszem, hogy csakugyan gyakorlati szempontból ifélendők meg a szerződések és ha ezt teszszük, akkor megengedem, nem fog senki sem bennök túlzott előnyöket találni; nem fog találni valamit, a miért rendkívüli módon lel-