Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-81
M : LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kesedni lehetne, de találni fog bennök mégis becses anyagot arra, a mit már hangsúlyozni szerencsém volt, hogy egy jobb jövőt készítsünk elő. De a ki a gyakorlati téren áll, zután bizonyos ellenmondásokat is el fog kerülni. így például a méltóságos főrendiházi tag ur azt mondja beszédének első részében, hogy közelebbről tekintve a szerződéseket, constatálhatő, hogy azokban csupán a forma változik, de nem a lényeg. Beszéde második részében, a melyben praevaleálnak a helyes gyakorlati nézetek, ismét azt méltóztatott mondani a méltóságos főrendiházi tag ur, hogy közelebbről nézve a szerződéseket, azok szakítást jelentenek azzal a vámrendszerrel, a melyet nem lehet eléggé elitélni. Bátor vagyok ezen két mondatot egymássá! szembe állítva kérdezni, hogy magával a rendszerrel való szakítás, magának a rendszernek megváltoztatása forma-e, vagy lényeg ? Én azt hiszem, hogy theoretice és practice is lényeg. Ha pedig lényegileg megváltozott a rendszer, miután a méltóságos főrendiházi tag ur véleménye szerint is, a szerződéseket közelebbről nézve, azok annak a vámrendszernek megváltoztatását jelentik, a mely rossz volt, tehát a szerződések lényegileg helyesek és a változás nem pusztán a formára szorítkozik. De e mellett a méltóságos főrendiházi tag ur más érveket is hozott föl, melyek a mellett szólanak, hogy itt nemcsak formáról van szó ; mert méltóztatott kijelenteni azt, hogy e szerződések átalánosságban állandóságot adnak. Már pedig ez nagy előny és nem forma, hanem lényeg. Mert ha a kereskedelem 12 éven keresztül bizonyos állapottal számolhat, ez egy oly állandóság, mely a mi országos gazdasági viszonyaink szempontjából fontossággal bír és szintén nem forma, hanem lényeg. (Helyeslés.) Nem kívánom, méltóságos főrendek, ez iránt való észrevételeimet tovább folytatni, de bátor vagyok kijelenteni, hogy őszinte köszönettel veszem azon loyalis nyilatkozatokat, melyekkel az előttem szólott méltóságos főrendiházi tag ur a szerződéseket kritizálván, beszéde végén kijelenteni méltóztatott, hogy azokat elfogadja. Azt hiszem, hogy Magyarország szempontjából, szem előtt tartva a viszonyokat, ez idő szerint többet elérni nem lehetett s ezért a kormány számithatott arra, hogy a méltóságos főrendiház részéről ezen szerződésekhez a sanctiot meg fogja nyerni. (Helyeslés.) Hibát követnék el, méltóságos főrendek, ha ugyanezen alkalommal köszönettel nem adóznám Széchényi Imre gróf bizottsági tag urnak, a ki szintén teljes loyalitással méltóztatott nézetét előadni s egyúttal bátorságot veszek magamnak arra, hogy egy-két megjegyzésére rövid felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk!) Arra nézve, hogy esetleg Amerika, sőt Oroszország is meg fogja kapni azt a vámtételt, mely gabnánkra, jelesen pedig búzánkra van a szerződésekben megállapitva, a következőket vagyok bátor előadni. Ha van a vámtételnek a világpiaczokon az áralakulás tekintetében valami befolyása, akkor az alacsonyabb vámtételek által gyakorolt ezen befolyás a mi terményeink szempontjából is fog érvényesülni, tekintettel arra, hogy versenynyel minden körülmény között egyaránt találkoznak, akár van szerződés, akár nincs. De a vámtételek ezen hatása mellett a concurrentia megkönnyittetik; mert nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy — miként Kautz Gyula főrendiházi tag ur utalni méltóztatott — a magyar forgalmi politikának feladata az, hogy a netaláni ellentéteket a legmesszebb menő határokig kiegyenlítse és hogy a kormánynak ez az álláspontja, bizonyítja az, hogy a törvényhozás bölcs elhatározása mellett a maga részéről a forgalmi politika terén mindazt, a mit főleg a nyers termények javára megtenni lehetett, tényleg meg is tette. Az olasz szerződésre nézve tett megjegyzésére vonatkozólag, mely szerint a régi szerződésből mindazt átvettük, a mi abban rossz volt, nem tagadom, hogy az olasz szerződés megállapításánál főleg a statusquo fogadtatott el alapul. Ez a conjuncturák következménye és az alkudozások eredménye. Ezen változtatni nem lehet. De azért állíthatom azt és indokolásom tanúskodik róla, hogy vannak ugy a szerződésnek egyes határozmányai, mint a vámtételek közül némelyek, melyek a mai helyzetnél talán valamivel mégis jobbak. De főleg
