Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-54

84 LIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. tisztképző tanfolyamába évenként felveendő növendékek száma az eddigi hatvanról kilencz­venre emeltetnék. E szerint a dolog ugy áll, hogy a mig a keretszaporitással az alantas tiszti létszámot még egyszer annyira emeltük, a tisztképző tanfolyamban eddig hatvanból álló növendékek számát csupán fele annyira, tudni­illik harminczczal szaporítjuk, Hogy ez elég­séges legyen, hogy e számból kikerüljön a szük­séglet, mely a rendes évi fogyaték kipótlására kívántatik, erre nézve megvallom, erős kételyeim vannak és hozzáteszem, hogy a kisegítést a szabadságolt állományból, vagy most már tar­talékból elvileg nem helyeselhetném. Tényleg a véderőről szóló új törvény értelmében az egyéves önkénteseknek 15%-a, mondjuk tehát évenkint 150-en, vagy 200-an a honvédséghez kerülnek ugyan, csakhogy nem az a rendelte­tésűk, hogy hivatásbeli tisztekké legyenek, ki­képeztetésök, katonai oktatásuk főképen azon czélnak felel meg, hogy háború idején, mint tartalékos tisztek alkalmazhatók legyenek s azért nem is tartanám helyes eljárásnak, hogyha a tényleges állományú tisztekben előforduló hiányt a háború idejére fentartott, mert fel­téllenül szükséges tartalékból akarnók pótolni. Hasonló eljárást lehet kivételképen egyes esetekben követni, de nem lehet állandó sza­bályként megállapítani. Hisz ha már béke ide­jén nagyobb mérvben igénybe veszszük a tar­talékot, ugy nem marad meg abból annyi, a mennyi háború idejére kellene, pedig a mint a dolog ma áll, midőn századonkint csupán két hivatásbeli tiszt van beosztva, a hadi létszám kitöltéséhez majd annyi tartalékos, mint tény­leges állománybeli tisztre lesz szükségünk. A mi magát a kibövitendő tisztképző tan­folyamot illeti, azon számra 90 növendék közül, kik évenkint fölvétetni fognak, a javaslat ér­teimében 44-en magán vagy állami alapítványi helyeket nyernének s a többi 46 növendék számára, a mi a teljes létszám 51%-ának felel meg, fele részben egész, fele részben fél fize­téses, tehát évi 600 és 300 frtos helyek fognak rendszeresittetni. A fizetés tehát aequiparal a felsőbb katonai tanintézetekkel, holott a tan­rendszer, a tananyag ugyanaz, mint a közös hadseregbeli cadetiskolákban. Kérdem már most, hogy a költségek ilyetén magassága mellett nem lehet-e méltán attól tartani, hogy a közép­módú szülők, ha gyermekeiket a katonai pá­lyára szánták, a Ludovica-akadémia helyett ne inkább a cadetiskolákra gondoljanak, hol az évi iskola-pénz minimuma 12 frt, a maximum 120 frt? L S e körülményt nem is annyira az eddigi állapotok, mint inkább a közelebb be­állható fejlemények szempontjából hangsú­lyozom. Az apa, ki szerényebb anyagi viszonyok közt él, bizonyára szivesebben adja fiát olyan helyre, mely évenkint 120 forintba kerül, mint egy másikra, hol rendes körülmények közt 600 forintot és ha jó szerencséje van, hogy fél fizetéses helyet kaphat, még mindig 300 frtot kellene fizetnie, hisz a chance-ok különben egészen egyformák. Ugy a Ludovikában, mint a cadet-iskolában négy évig tart a tanfolyam, a növendékek ugy az egyik, mint a másik in­tézetből mint hadapródok lépnek ki s a kilátá­sok a további előmenetelre egészen egyenlők. A közös hadügyminister ur csak tavaly léptetett életbe új reformokat, melyeknek fö­czélja az, hogy a cadetiskolák számára minél több jobb házból való fiatal emberekre tehes­sen szert. Eddig a növendékek, mihelyt 17 éves korukat elérték, felavattattak, a mi sokakat visszariasztott, mert nem akarták gyermekeiket idő előtt a katonai szabályzatok, s a katonai fegyelem szigorának alávetni. Másokat az a körülmény tartott vissza, hogy a cadetiskolákba fiatal növendékekkel vegyest, legénységi állo­mánybeli hallgatók is fölvétettek. Jövőre mindez megváltozik. A fiatal emberek, a meddig az intézetben lesznek, növendékek maradnak, szint­úgy, mint a katonai akadémiákon, a nélkül, hogy felavattatnának, vagy eskületételre köte­leztetnének. Legénységi állománybeliek többé fel nem vétetnek. Atalában a cadetiskolák hallgatói jövőre homogénebb elemekből kép­ződnek s a műveltebb osztálybeli szülők egész megnyugvással adhatják gyermekeiket oly inté­zetekbe, hol gondos nevelés mellett, művelt fiatal embereket megillető bánásmódban része­sülnek. E reformok hatása iránt nem lehet semmi kétség. A concurrentia a közös hadseregbeli

Next

/
Thumbnails
Contents