Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-54

LIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 85 cadetiskolákban előreláthatólag már a közelebbi jövőben sokkal nagyobb lesz, mint volt eddig. A Ludovika - akadémiát illetőleg van ugyan a törvényjavaslatban gondoskodva arról, hogy az esetben, ha a fizetési helyekre [pályázók száma a várakozásnak bármi okból meg nem felelne, a növendékek száma mégis betölthető legyen. A javaslat szerint a betöltetlenül maradt egész, vagy félfizetési helyekre, egészen állami költségen kiképzendő növendékek vétetnek fel. De hogy e mellett is elérhető és biztositható legyen a czél, mely után törekedni kell, s a mi végett az előterjesztés megtétetett, az nézetem szerint nyilt kérdés marad, melyre a választ csak a jövő adhatja meg. Ettől eltekintve, a javaslat, ugy is mint van, elismerem, hogy a legimminensebb bajokon segiteni fog, üdvös hatása, azon szűkebb körben, melyre kiterjed, el nem maradhat s ez kérdésen kivül örvendetes eredménynek mondható. Egyetértek továbbá mindazon kapcsolatos módosításokkal, melyek a megváltozott viszonyok természetszerű folyományaiként felvétettek, s a melyeknél fogva igen czélszerűnek tartom, hogy jövőre csupán a tisztképző és felső tiszti tanfolyamok hagyassanak meg s a szabadságolt állományú tisztképző tanfolyam, mint a melyekre többé szükség nem lesz, végkép elmaradjon. Egyébiránt is az érvek és megfontolások, melyek a tanfolyamok újabb beosztását szabályozó rendelkezések, valamint azon további szándék mellett is szólanak, hogy a tanfolyamok az egyéves önkéntesek számára ne a központban együttesen, hanem a helyett az egyes honvédkerületekben állíttassanak fel, a bekísérő ministeri indokolásban alaposan kifejtettek, melyekre bővebben kiterjeszkedni nem kívánok. Még csak néhány momentumot legyen szabad igen röviden megérintenem, a melyekkel számolnunk kell, mert a fenforgó kérdés szempontjából nagy fontossággal birnak. A honvédség viszonyai ugyanis az uj törvény életbeléptetésével lényegesen megváltoztak. Korábbi, nevezetesen az utolsó németfranczia háború alatt szerzett tapasztalások szerint a szükséges hadi készületekre még elégséges idő maradt, melyet a lazább organismusnak megszilárdítására felhasználni lehetett volna azon időpontig, melyben a honvédségből alakított csapattestek actióba hozandók voltak. Most máskép lesz a dolog. A honvédség, mint a működő seregnek egyik része, jövőre ez utóbbinak csapataival együtt fog mozgósittatni, velők együtt a felvonulási körletbe indíttatni s a harczszintéren azon czélokra, egy azonos módon alkalmaztatni. A főtörekvésnek tehát már oda kell irányulnia, hogy a kiképzésnek intensivebb fejlesztése s a harczképességnek tökélyesitése által a nagyobb különbségek közös hadsereg és honvédség között kiegyenlittessenek, vagy röviden mondva, oda kell törekedni, hogy a véderőnek kettős és különböző tényezői lehetőleg egyenlő színvonalra helyeztessenek. Mai körülményeink között ez a czél, legalább egyelőre, teljesen elérhető nem lesz, mert pénzügyi helyzetünk a hadi kiadások nagyobb mérvű szaporítását meg nem engedi. Iíyképen a honvédség marad továbbra is a véderőnek olyan része, mely béke idején kevesebb költségbe kerül, de azért katonai qualitását illetőleg az elsőrendű csapatok mögött el nem maradhat. Sem a tényleges szolgálati idő, sem a rendszeresített békelétszám tekintetében a közös hadsereggel egyenlő előnyökben részesedni nem fog s a kérdés az, vájjon ezen megszorítások mellett képes lesz-e betölteni újabb hivatását és megfelelni mindazon feladatoknak, melyeket az új törvény számára kiszabott! Katonai szakkörökben erre vonatkozólag nagyon eltérő nézetekkel találkozunk, a min megütközni nem lehet, midőn azt tapasztaljuk, hogy a honvédség szervezete több lényeges részében eltér azon elvektől, melyek átalánosan érvényben állanak s a melyekhez Európának majd minden államában következetesen ragaszkodnak. Átalában az a nézet, hogy az olyan csapatoknál, melyek az első sóiban működő sereg hadrendjébe osztatnak, a tényleges szolgálati idő a gyalogságot illetőleg 3 évnél, a lovasságnál 3—4 évnél rövidebb nem lehet, mi mellett a béke idejére megállapított tiszti létszám, ha nem is felel meg egészen a hadrendi szükségletnek, tudniillik a hadilétszámnak, azzal mégis közel egyenlő legyen. De a honvédség-