Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 21 ültessenek fát és kimondatik, hogy a hatóság fog intézkedni, hogy ültessenek-e vagy mm, de a/, ültetési kötelezettség kimondatik és a ható­ságra azon jog, hogy az ültetést elrendelheti, ezen törvény által már rá van ruházva. Ezt világosan megteszi a törvény. Hogy mi akar­tuk-e ezt vagy nem, azt nem tudom; hogy a kérdés teljes világlatban lett-e kifejtve vagy nem, arról nincs tudomásom. Az indokolásban ez iránt semmi kifejtve nincsen, de a törvény pár­huzamosan a gyakorlattal csakugyan ugy intéz­kedik és a törvény következtében ezt másképen megoldani csakugyan nem lehet, mint ugy, hogy először a fákat az utak mellett az árok külső oldalától 17* méter távolságra kell ültetni, má­sodszor, hogy ezen fáknak minő távolságban és párhuzamosságban kell állniok, harmadszor, hogy e részben az exequaturt a hatóság adja meg és hogy a hatóság e részbeni intézkedései iránti engedetlenség 50 írttal büntetendő. Már pedig én nem látom czélszerűnek azt, hogy itt a faültetési kötelezettséget kimondjuk, azt a mezőrendörségi törvényjavaslat előkészítésével kapcsolatosan előbb alaposan megvitatandónak tartom. De ha ez alkalommal akarnók a kér­dést megoldani, én részemről azon meggyőző­désnek kívánok kifejezést adni,'hogy e részben való intézkedést én nem javaslok, hanem azt ellenzem, mert a magánjog megszorításának tartom, s mert nem hiszem, hogy az egyes, kivált kisebb birtokost a maga szükszélföldje egy részének faültetéssel elfoglalására kötelező­leg szorítani czélszerűen lehessen, annál kevésbé, mert a magyar clima alatt a fák alatt azon gabona vagy gazdasági termények nem termel­hetek, a melyeket az élet fentartására, polgári kötelességeinek teljesítésére való anyagi képe­sítés megszerzése tekintetében mívelni köteles és kénytelen, és a melyeknek termelése követ­kéziében megadóztatásra — én szerintem — méltányosan nem kötelezhető. Kérem tehát, hogy azon javaslatomat figye­lembe venni méltóztassanak, melyet módosit­ványomban tüzetesen fogalmaztam. Elnök: A módositvány fel fog olvastatni. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a módositványt): >k 134. §. első bekez­désében hagyassék ki ezen szó: »szükséges*. A második bekezdésben e helyett: *A fák az útárok külső szélétől* tétessék: áfákat csak az útárok szélétől* és ugyanezen bekezdés második sorá­ban e szó helyett: 3>ültetendők«,tétessék: >szabad ültetni«. Végre a harmadik bekezdésben e he­lyett: >a hatóság e részbeni meghagyásait* tétessék: »a törvény ezen rendeleteit*. Zichy Nándor gróf: Módositványom ér­telme tehát az, hogy fákat csak így szabad ültetni. és a ki ezen ültetési szabadság gyakor­latára vonatkozó intézkedéseket áthágja és más­ként vagy máshová ültet, az azután a törvény által megszabott büntetés alá esik. Baross Gábor kereskedelemügyi mi­nister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Vigasztalhatalan vagyok, hogy ellen­kező álláspontot kell részben elfoglalnom: rész­ben azért, mert mint bátor leszek kimutatni, a módositvány jelentékeny része egyezik a tör­vényjavaslattal és ugyanazt mondja, a mi ebben van. Miről van itt szó ? A jelenlegi állapot sze­rint ép ugy rendeletek, mint különösen a tör­vényhatóságok statutarius joga szerint alkotott szabályrendeletek alapján már is ki van mondva, hogy az utak mentén fák ültetendők. Ennek nemzetgazdasági fontossága van ; más országok­ban is létezik és hazánkban, bátran mondhatom, hogy évtizedek óta folytonos sürgetések tárgyát képezi az, hogy az utak mente ültettessék ki fákkal és ez által azon bosszú és nagy terü­letek, melyek parlagon hevernek az országban, lehetőleg értékesíttessenek. Mint méltóztatnak tudni, nemzetgazdaságilag is nem csekély fon­tossággal bir azon kívánalom, hogy a vasút mente beültettessék gyümölcs- és egyéb fákkal. Ezen kérdés elvi vitatása elől én a magam részé­ről elzárkózhatom, mert hisz a törvényjavaslat e tekintetben a meghatározást a mezőgazdaság­ról és a mezőrendőrségről szóló törvényre bizza, a mely annak idején már a képviselőház elé terjesztetett. A mezőrendőrségről és mezőgazdaságról szóló törvény fogja tehát megállapítani azon kérdésekre a választ, ki legyen köteles fát ültetni, ki tartozik a kiültetett fák fentartásáról gondos­kodni, szóval az a faültetés minden részéről intézkedni fog. Itt csak arról van szó, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents