Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-44

GOS ÜLÉS. 22 XLIV. ORSZÁ útrendörség és a közutak fentartása szempontjából miként lehessen fákat kiültetni az utak mentén és igy addig, mig a mezei rendőrségről szóló törvény meg lesz alkotva, a jelen viszonyok közt is alkalmazandó szabályt állit fel a törvényjavaslat. Erről lemondani nem lehet, nem szabad, mert itt világosan meg van mondva, hogy a fák egymástól bizonyos távolságra ültetendök; meg van mondva, hogy két oldalról mily alakban. Ez az intézkedés tisztán arra czéloz, hogy az útfentartás költségeit ne tegye súlyosabbá és terhesebbé. Akárhány esetet adhatnék elő, a hol bekövetkezett az, hogy az útszél minden közelebbi meghatározás nélkül sűrűn ültettetett be fákkal. Egyes helyeken lehet, hogy ez okszerű, de legtöbb esetben káros és az utak tisztántartását és fentartását igen megnehezíti, ugy, hogy ezek controvers administrativ kérdésekké tétettek folytonosan, a melyek a minister eldöntése alá kerültek. Ezen segíteni kell. Addig, mig az út mentében való faültetést külön törvény szabá^ lyozni fogja, a jelen törvényjavaslat csak azt mondja ki, hogy a fák csak bizonyos távolságra és csak bizonyos forma 'szerint ültetendők az árok külső szélétől félméternyire és nem egymással szemben, hanem a hézagokat kitöltve két oldalról. Ezen intézkedés, azt hiszem, panaszra okot nem szolgáltathat, de a kérdés eldöntéséről csak a mezőrendőrségi törvény tárgyalásánál lesz szó, addig pedig semmi többel nem terhelhető a gazdaközönség, mint a mennyivel terhelve van. Én tehát nem látok okot arra, hogy ezen meglehetős sok tárgyaláson keresztülment szövegezés módosíttassák s ennélfogva tiszteletteljesen kérem a méltóságos főrendeket, hogy a szövegezést ugy, a mint van, változatlanul elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Szabad legyen nekem a méltóságos főrendek engedelmével a megoldásra nézve egy kérdést tennem. Ha a kereskedelemügyi minister ur kinyilatkoztatja azt hogy ezen szakasz kötelezettséget nem mond ki a fák ültetésére nézve, s hogy ő a kérdés megoldását a mezőrendőrségi törvényben igéri: akkor én részemről hajlandó vagyok indítványomat visszavonni. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Ezen nyilatkozatot én teljes készséggel megteszem, minthogy itt épen nincs szó arról, hogy a törvényjavaslat valakit kötelezzen arra, hogy fát ültessen. A tövényjavaslat csak azt mondja, hogy ezen kötelezettség megállapításáról a mezőrendőrségi törvény fog intézkedni; azonban addig is kimondja, hogy a mennyiben fa-ültetésekről van szó, ezt az útérdekének szempontjából kell teljesíteni. i Ismétlem, a magam részéről készséggé megteszem a kívánt nyilatkozatot s azt hiszem, hogy ő nagyméltósága meg is nyugodhatik ezen nyilatkozatban. Zichy Nándor gróf: Én ugyan helyesebbnek látnám azt másképen szövegezve kimondani, de igy is megnyugszom és indítványomat visszavonom. Szapáry István gróf: Magamnak is vau aggodalmam a szerkezet ellen; de nem abban az irányban, amelyben az előttem szólott főrendi házi tag urnak volt, hanem épen az ellenkező irányban. Ugyanis megyémben nagy homokos területek vannak, melyeken a befásitást nagy költséggel teljesítették, s épen azért szükségesnek látnám jövőre is követni az eddigi gyakorlatot s kimondani azt, hogy mindaddig, a mig a mezőrendőrségi törvény életbe nem lép, azok a birtokosok, a kik tényleg sűrűn befásifották birtokaikat, mely befásitás hiányában a talajt nedvesen tartani nem lehet, büntetéssel ne sújtassanak, mert ha kimondafik, hogy csak igy szabad fát ültetni s a ki másként ültet, büntetés alá esik, akkor igen sok fásítás, mely pedig nagy fáradsággal létesíttetett, homokos talajon el fog Pusztulni. Tehát, ismétlem, kimondandó volna, hogy mindaddig, a mig a mezőrendőrségi törvény másként nem határoz, ezen szakasz nem alkalmazandó azokra, a kik már tényleg beültették az utakat. (Helyeslés.) Podmaniczky Géza báró: Én is bátor vagyok előttem szólt Szapáry István gróf ur ő nagyméltóságának indítványát pártolni, azon hozzáadással, hogy ott, a hol épített kőutak nincsenek, meg kívánom hagyni, mert belátom, hogy ott, a hol épített utak vannak, azoknak ártal-