Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.
Ülésnapok - 1887-44
XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 és az esetleg a törvényhozás működésében felmerülő hézagokat betölteni. Minthogy pedig ugyanezen feladatnak ernyedetlenül akarunk nyilvános üléseinkben is tért adni, ez késztet engem arra, hogy ezen alkalommal egymagában igénytelennek látszó módosítással untassam a méltóságos főrendekéi. (Halljuk!) Az épületek útadó-mértékének megszabásában e törvényjavaslat szerintem nem tökéletesen megfelelő kulcsot kivan adni; azt mondja ugyanis, hogy a községekben a szokásos módon épiteü házak vagy épületek után 4 nap számítandó, a kőből vagy fából építettek után kettővel több, az emeletesek után megint több. Már most a ki Magyarországot, és a mi viszonyainkat ismeri, az tudja, hogy a kőből, fából vagy vályogból, úgyszólván sárból való épités oly valami, a mi tisztán a vidékszerű szokástól, az olt rendelkezésre álló anyagtól és az égaljiól függ, mely alatt épilünk. így, ha a náddal, cseréppel vagy fazsindelylyel való fedés után ítélve, valaki azt hinné, hogy valamely épület e miatt kevesebbet ér, vagy hopy abban az esetben, ha az az épület nem sárból, hanem téglából vagy kőből van épitve: vagyonosabb embernek tulajdona, az igen téves következtetéseket vonna le. Vannak egész megyék, a melyekben a kőanyag igen bőven van és ott ennek következtében kőből építkeznek. Vannak ellenben oly vidékek, a hol kőanyag nem lévén, igen jól és megfelőleg pelyvával és szalmával összekeveri sárból építik a házakat és a hol a leggazdagabb emberek sem építkeznek téglából vagy kőből. Ennek következtében én azt hiszem, hogy a törvény czélját ép ugy lehetne biztosítani, ha a 49. §• negyedik bekezdésének második sorában a helyett, hogy »kő- vagy téglaépület tulajdonosai* stb. tétetnék »Kiválóbb, a szokottnál jobb, terjedelmesebb és lakályosabb épület tulajdonosa*. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Gyulai Pál jegyző (olvassa a módosítványt). Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Részemről teljesen egyetértek az előttem szólott nagyméltóságú főrendi házi tag ur azon nézetével, hogy a méltóságos főrendek akkor, FŐRENDI NAPLÓ. 1887-92. III. KÖTET. midőn azt bölcsességükben szükségesnek, indokoltnak fogják tartani, minden tekintet nélkül módosíthatják a törvény dispositióit. De végre kötelességem mégis a méltóságom főrendeket a kormány álláspontja iránt felvilágosítani és az eredeti szövegezés védelmére gyakorlati indokaimat előadni. (Halljuk!) A dolog eredete a következő: Az 1886. XXII. t.-cz. isméielve tarlalmazza azt a rendelkezést, hogy a községi közlekedési, köz- és düllő és egyéb más hasonló utak fentartásához, kiépítéséhez, kezeléséhez az illető községek kézi vagy szekeres közmunkára is kötelezhetők. A községek ezen tartozása és adózása, a jelenlegi [örvényes alapon korlátok közé szorítva nincs. Azt gondoltam tehát, hogy midőn új és pedig organicus törvénynyel szabályozzuk e kérdést, lehetetlen a községeknek áldozatul vélni oda a lakosság adózó képességét; tehát korlátokat kell szabni és pedig annyival inkább, mert nem egy község az országban azt a praxist honosította meg, hogy nem kézi-, hanem szekeres közmunkát alkalmaz, de miután a község adóz ói közöli a főhelyet a nagybirtokosok foglalják el tetemes községi adóval; legkönnyebbnek tartom községi pótlék czimén vetni ki a terhet, a mely azután legfőbb súlyával épen a nagyobb adózókra fog nehezedni. Ennek lefelé és felfelé korlátokat kelleti vélni, ezen korlátokat tartalmazza ezen intézked mely következőleg szól: sMmden, a községben dívó módon épült közönséges lakóház birtokosa — tekintet nélkül arra, egy vagy több ház birtokosa-e — évenkint legfeljebb 4, kővagy téglaépület tulajdonosa legfeljebb 6, minden emelet után még további, legfeljebb 2—2 kézi napszámot szolgál, idegen házban lakó egyének évenkint egy-egy kézi napszám teljesítésére kötelesek « Nemcsak közönséges községekről van itt szó, hanem városi községekről is. A törvényjavaslat készítésének egyik legnagyobb nehézsége az volt, hogy a különböző viszonyokat kimeríteni bajos, mindig bizonyos határok közölt kell mozogni és megjelölni a határokat, amelyek között azután a municipiumok, a községek szabadabban mozoghassanak. Itt tehát az átalános jelzések vannak használva, a maximumok megállapításával. A 4 igás vagy kézi napszám a 3
