Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1 '

J vény által újabb és az eddiginél, szerintem, nagyobb megterheltetés °elé néz. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvény a szegényebb osztályok vállairól levesz egy terhet, mely azt eddig, elismerem, kiválőlag érte és átveszi ezt az egész adóképes nemzet, a nélkül, hogy azon osztályt ezen terhek viselésétől tökéletesen emancipálná. És ez szerintem az egyedüli helyes álláspont is, mert kétségtelen, hogy a közgazdaságilag helyesen ellátott útügyből a leg több előny a vagyonosoknak fog javára szolgálni, jóllehet azt sem lehet tagadni, hogy a vagyonosabb osztály egyszersmind a munkát kereső osztálynak is keresetet nyújt, és hogy az átalános nemzetgazdasági haladás minden polgárra nézve egyenlően hasznos és üdvös. De valamint ezen törvény behozatalának ily hosszas halasztását sajnosnak [kell jeleznem, ugy egyszersmind nem hallgathatom el ez alkalommal abbeli sajnálkozásomat sem, hogy e törvény közigazgatási rendszerünket még a jelen fejletlen állásában találja s hogy ennek következtében sok oly intézkedés foglaltatik ezen törvényben, a melyek a dolognak tökéletes, kielégítő eligazítását még nem tartalmazzák. A municipalis közkormányzatnak ügye nem lévén még elintézve, az ügynek erélyes és megfelelő intézése pedig fölötte kivanatos lévén, szükséges volt a ministerre, illetőleg a kormányra, oly hatáskört ruházni, a melynek elintézése, a közigazgatási igazságszolgáltatásnak rendezése következtében kétségkívül kielégítőbben, a kormányra nézve pedig megnyugtatóbban és a polgárokra nézve igazságosabban történhetett volna. Ez arra mutat és int minket, hogy ügyeink rendezését lehetőleg siettessük, hogy azokat összhangzásba hozzuk az egész szervezettel és hogyne intézzünk el egyes részletekre vonatkozó kérdést az egész közigazgatási ügy elintézésétől függetlenül, hanem hogy azokat kellő körültekintéssel az összeség szem előtt tartásával kell eligazítanunk. _Csaknem lehetetlen jelenleg megítélni azon intézkedésnek hordereje t és helyességét, a mely a községi utakra nézve az uti bizottságoknak szervezésében rejlik. Ebben mintegy magban, az érdekelteknek a közügyek rendezésére való újabb befolyása van, a mi elvben átalában és nagyban mindenkor helyes; de a mit a municipalis ügyek rendezése előtt megítélni' annál nehezebb, minthogy a jelen helyzetben ilynemű intézkedések életképességéhez igen sok aggály fér, mert ép az administrativ ügyeinkre vonatkozó municipalis befolyásoknak rendezetlen és ki nem elégítő volta következtében nagyon megcsökkent a nemzetnél azon áldozatkészség, mely eddig azoknál volt leginkább tapasztalható, kik bizonyos közigazgatási és anyagi ügyek elintézésében önként fizetés és javadalom nélkül vettek részt. Pedig lehetetlen ezen alkalommal nem hangsúlyozni, hogy a szabadság és a saját érdekünkben való jó közigazgatás még a legtökéletesebb administrativ rendszer mellett sem lesz elérhető a nélkül, ha azok, kik erre polgári állásuknál fogva hivatva és kötelezve vannak, ebbeli polgári közreműködési kötelezettségöket az eddiginél erélyesebb és hatályosabb módon nem gyakorolják. Ezen átalános nézetekhez fogom fűzni azon észrevételeimet, melyeket a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával módosilás alakjában leszek bátor a méltóságos főrendi háznak és a tisztelt minister urnak is méltánylásába és figyelmébe ajánlani. Egyébiránt a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és azt elfogadásra magam is ajánlom. (Helyeslés.) Elnök í Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Baross Gábor kereskedelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A szőnyegen forgó tárgy fontossága indit arra, hogy az itt hallottakra egy-két megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad ugy Hollán Ernő ő nagyméltóságának, valamint Zichy Nándor gróf ő nagyméltóságának őszinte tiszteletteljes köszönetemet fejezni ki azon tárgyilagos érvelésért, melylyel a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani méltóztattak és azon elismerésért, a melyet a kormány irányában kifejezni szívesek voltak. Mindenesetre méltó jutalom a kormányra nézve azon nehéz munkáért, a melyet e tör-