Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.

Ülésnapok - 1887-44

12 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. A javaslat értelmében a törvényhatóságok az úthálózatot saját területökön magok állapithatják meg. Senki más erre inkább hivatva nem lehet. De mentől nagyobb lesz az eltérés a nézetekben, mentől gyakrabban fogunk ellentétes felfogásokkal az egyes municipiumokban találkozni, annál inkább kell, hogy az úthálózat, mint összefüggő egész, egységes elvek szerint szabályoztassék s az átalános állami szempontokkal összhangzásba hozassák. Megkívántatik azért, hogy a törvényhatósági úthálózatnak megállapítása a miniszter helybenhagyásától tétessék függővé. Az a rendelkezés sem kivan bővebb indokolást, hogy a költségvetés, a mennyiben utak gondozásáról van szó, a miniszter helybenhagyása alá terjesztessék, 'kivált most, midőn az út ügy fejlesztése érdekében újabb adózási módhoz folyamodunk. Ugyanez áll természetesen az esetben is, mihelyt a törvényhatóság hasonló czélokra kölesönt kötni kivan, vagy más efféle. Ha azt akarjuk, hogy jó utaink legyenek ha akarjuk, hogy útügyünk kérdése helyes elvek szerint megoldassék, meg kell hatalmaznunk a kormányt arra, hogy a közérdeket erélyesen képviselni, "szükség szerint magasabb szempontokból intézkedni képesitve legyen. A felelős parlamenti kormányzó t természete szerint ez máskép nem is lehet. Többnyire mindazokra, a mik a vámokat az úgynevezett útügyi kihágásokat és más efféléket illetőleg az előterjesztésbe felvétettek, tovább kiterjeszkedni nem kivánok. Mindenki helyesléssel fogadta mindezeket és én nem kételkedhetem benne, sőt erősen hiszem, hogy e javaslat, a mint egyfelől régi mulasztásokat lesz hivatva helyrehozni, ugy másfelől közgazdasági érdekeinknek lesz nagy hasznára. Örvendetes előlépést jelez a haladás mezején, dicsőségére válik a miniszternek, a ki beadta. A törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon kellemes helyzetben vagyok, hogy az előttem szólott méltóságos urnak előadását követhetem és kijelenthetem, hogy azokat, a miket e tárgyra vonatkozólag az átalános tárgyalás alkalmával felhozni méltóztatott, részemről is kívánatosnak tartom. Az útügy rendezése, az útügy régi alapjainak elhagyása s azoknak újakkal való fölcserélése olyannyira érzett szükség, oly átalában elismert dolog, hogy ahhoz sok szót fűzni szükségtelen volna. Hisz már Gorove miniszterkedése alatt, a ki a kiegyezés után, a második közmunka- és közlekedésügyi minister volt, fölvettetett ezen kérdés és ez az elsők sorába tartozott, a melyekkel foglalkoztunk. Akkor ezen kérdés elintézése nagy nehézségekkel találkozott [és ime látjuk, hogy csaknem egy évtizeden keresztül elhalasztatott. Pedig én, ki ezen tárgyalásokban résztvettem, igen élénken emlékezem arra, hogy az alapok, a melyeken azt akkor megalkothatónak vélték, csaknem ugyanazonosak voltak azokkal, a melyeket a közlekedési miniszter ur a jelen alkalommal is követendőknek tartott. Ez meggyőzhet mindenkit arról is, hogy ezen alapok magokban véve a dolog természetének megfelelők és nézetem szerint csaknem egyedül helyesek. A nehézség, a melybe akkor ezen kérdések megoldása ütközött, az volt, hogy a földbirtokos osztálynak túlságos megterheltetése nélkül nem igen mertek ezen kérdés megoldásához fogni; vagyis máskép annak megoldása az akkori nézetek szerint, a birtokos osztálynak az addiginál sokkal nagyobb megterheltetésével járt volna. Hiányoztak akkor még azon tapasztalatok, a melyekkel jelenleg rendelkezünk, mert fejletlenebbek voltak a viszonyok. Meg kell azonban vallanom, hogy kétségen kivül oly közlekedési ministerre volt szükségünk, a ki ezen bonyolódott tárgyat szokott erélylyel, ügybuzgalommal és belátással oly alakba tudja öltöztetni, a melyben azt a törvényhozás elfogadhatónak tartsa. (Éljenzés.) És ezzel leróttam, méltóságos főrendek, azon elismerést, a melylyel ezen törvény behozataláért tartoztam, de egyszersmind meg is jelöltem azt az álláspontot is, a melyre nézve aggodalmaim némileg ellentétesek az előttem szólott főrendi házi tag ő méltóságáéval. Ugyanis épen a birtokos osztály az, a mely ezen tör-