Főrendiházi napló, 1887. III. kötet • 1889. október 12–1890. június 10.
Ülésnapok - 1887-44
10 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a jelentést). Gyulai Pál jegyző: Hollán Ernő! Hollán Ernő: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az országnak igen régi baja volt az, hogy a mód, mely szerint közüli hálózata eddig kezeltetett, a czélnak meg nem felelt. Az egész eljárás egy régi helytartótanácsi utasításon alapult, mely későbbi ministeri rendeletekkel módosíttatott ugyan, de az újabb kor követelményeivel meg nem egyezett, mert elavult és czélszerűtlen volt, az utügyet annak érvényben maradása mellett tovább fejleszteni nem lehetett. Többféle reformkísérletek tétettek már, a törvényhozás a lefolyt 20 év alatt ismétellen foglalkozott a kérdéssel, a közutak ügyét egészben szabályozó organieus törvény azonban létre nem jött, az elhanyagolt állapot nem javult s igy méltán el lehet mondani, hogy a javaslat, melylyel ma foglalkozunk, egy régen érzett hézagot lesz hivatva kitölteni. E javaslat a közutakat "fontosságukhoz képest s a fentartásukhoz kötött érdekkörök mérve szerint, többféle categoriákra osztja, megállapítja a hozzájárulás arányát, mely szerint a külön természetű utak ezentúl ellátandók lesznek, intézkedik az ügynek közigazgatási vezetése iránt és kiterjeszkedik egyátalában mindenre, a mi megkívántatik ahhoz, hogy közéletünk, közforgalmunk ezen fontos tényezőjét az újabb kor szellemében vezetni, tovább fejleszteni lehessen. Egyébiránt azt tartom én, méltóságos főrendek, hogy azon alapos kimerítő indokolás után, melylyel a kereskedelmi minister ur ő excellentiája előterjesztését kisérte, a beható tárgyalás után, melyen már keresztül ment, és hozzátehetem, hogy a közvéleménynek osztatlan helyeslése mellett, melylyel találkozott, fölösleges volna, legalább az én részemről bővebben kiterjeszkedni ezen javaslat intentiói s egyes dispositiói kérdésében. Nem akarnék azon hibába esni, hogy közönségesen ismert dolgokkal fáraszszam a méltóságos főrendeket. Csupán két pontra kívánok némi észrevételeket tenni, nevezetesen az adókulcsra s az administrativ intézkedésekre, a mennyiben szavazatom indokolása végett szükségesnek tartom, hogy jelezzem az álláspontot, melyet a javaslatnak e fontos rendelkezésével szemben elfoglalok. A mi az elsőt illeti, átalán el van ismerve és senki által kétségbe nem vonatott, hogy a minister ur, mihelyt egyszer a közszolgáltatásnak eddigi módjával, a kézi s igás napszámok rendszerével szakított, az egyedüli helyes alap, melyre áttérhetett, más nem volt, nem lehetett, mint az egyenesadók alapja, melyen az egyenlő teherviselés elve legkönnyebben megközelíthető, s a szolgáltatások körébe bevonhatók azok is, kik az eddigi rendszer hiányai miatt az alul magukat könnyen kivonhatták. Jövőre tehát a szolgáltatások kiszabásánál az adóviselés lesz irányadó, mely elvnek alkalmazása mellett a javaslat, a törvényhatóságok által kivetendő útadónak maximumát az egyenes adónak 10%-ban állapítja meg. Tekintve a nagy feladatokat, melyek megoldásra várnak, el kell ismerni, hogy a percentuatiónak ez a mértéke nem épen túlságos, a törvényhatósági utak egész hossza 33.000 kilométer. Ezeknek fentartása, kilométerenként 280 forinttal számítva, 9,400.000 forintba kerül. Viszont az egyenes adó, az 1889-ki költségvetésben 71 millióval van előirányozva s az útadó, mely a 10% arányában ezen összeg után esik, kitesz 7 milliót, tehát sokkal kevesebbet, mint a mennyi a fentartási költségek fedezéséhez kívántatik. Annak kikerülése végett tehát, nehogy az adózó közönséget a 10°/°-on fölül megterhelni, avagy az állam pénzerejét túlságosan igénybe venni kelljen, a javaslat az útadó minimumát. vagyis egy minimalis összegnek megállapítását kívánja, mely minimum azok által is fizettetnék, kiknek egyenes adója után a rajok kivetendő százalék szerint ily összeg nem is esnék. S ez az a pont, mely aggodalmakra okot szolgáltatott s én megvallom, hogy a törvényjavaslatnak első olvasása után magam is azon véleményben voltam, hogy ezen aggályok nem minden alap nélküliek. A számadatok szerint, melyeket az előterjesztésből merítettem, a dolog igy áll: A magyar törvényhatóságokban az egyenes adót fizetők száma 3,120.000. Ezek közt van
