Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

18 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. a törvényjavaslatok alapjául szolgálnak és melyeket felemiitettem, csak helyeselhetök, De evvel összefüggésben állnak további intézkedések, melyekre bátor vagyok néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) Épen azért, mert a t. kormány már előre fixirozott bizonyos összeget és azon meggyőződésben van, hogy azon túl menni és nagyobb összeget alapul venni nem lehet, a kártalanítási összeg megállapításánál oly eljárás van contemplálva, a melynél a kormánynak túlnyomó befolyása legyen abban az irányban, hogy méltányossági szempontokból a kártalanítás egész összege igen nagyra nőjjön; hogy mindig előtte legyen, mennyi a megállapított összeg és ha látja, hogy netán helytelen az arány és bőkezűen szabattak volna ki a kártalanítási összegek, azokat mérsékelhesse. De van egy szempont, a melyet e törvényjavaslatban nézetem szerint fenn kell tartani s ez a jog szempontja. Én azt hiszem, hogy a jogi szempont az általam kiemelt pénzügyi és más érdekekkel szemben a törvényjavaslatban nagyon is háttérbe szorul. Előttem ugyanis az áll, hogy valamint a regalejogot, mint magánjogot tekintem — legalább, mint ilyen van forgalomban s 1848 után ezen természete kétségbevonva nem volt — ép ugy a kártalanítás, a mely e jog helyébe lép, szintén magánjogi természetű. Azt hiszem, ez iránt kétség sem forogna fenn akkor, ha nem az állam, hanem a községek váltanák meg az italmérési jogot. Az esetben, tudniillik, ha az egyezség nem sikerül, az igényjogosultnak eo ipso per utján kellene igényét érvényesíthetni. Azon körülmény, hogy ezen jogviszonyba az állam lép be, hogy tudniillik az állam megszünteti a jogot és fizeti a kártalanítást, nem változtatja meg az igényjogosult jogának természetét, arra vissza nem hat; az ö igénye mindig csak kártalanítási igény marad, melynek alapja eddig birt regalejoga, tehát magánjog, ép ugy„ a mint nem változik a magánjogi viszony, ha abba egy magánfél helyett az állam lép. így például tisztábban látható ez a tulajdonjog kérdésénél. Ha ugyanis az állam ingó vagy ingatlan tulajdont szerez, az nem szűnik meg magánjog lenni s annak érvényesítése ép ugy a magánjog körébe tartozik, mint minden más magánjog. A midőn a kincstár a regalejog kártalanítása fejében megfelelő összeg kifizetését magára vállalja. Azt hiszem, szintén csak mint fél szerepel, egészen elkülönítve attól az intézkedéstől, melyet az állam a maga hatalmából kifolyólag tesz, tudniillik, hogy megszünteti a regalejogot. A kincstár a regalejogosulttal szemben fizetésre kötelezett fél. Ebből kiindulva vonom azután le a consequentiát, hogy nézetem szerint ezen kártalanítási igények megállapítása ugy az összeg, mint más jogi kérdések tekintetében szorosan véve a bíróság elé tartozik, azon átalános elvnél fogva, hogy vitás magánjogi kérdések felett csak biró van hivatva határozni. De épen ebből következik azután a második consequentia is, hogy ezen álláspontból kiindulva a kincstár képviselője, tehát a pénzügyminister, ezen ügyekben, mint fél, nem biráskodhatik. Itt félreértések kikerülése végett meg kell jegyeznem, hogy természetesen én a magam részéről legnagyobb bizalommal viseltetem a t. pénzügyminister és ministerelnök ur ö excellentiája iránt; meg vagyok győződve,hogy a legjobb akarattal, a legnagyobb ígazságszeretettel fogja ezen ügyeket elintézni. De nem erről van szó, hanem az elvi álláspont consequentiáiról és az ezekből levonható következtetésekről. Ha már most e szempontot szem előtt tartjuk és megnézzük a törvényjavaslatot, hogy ez mennyiben felel meg ezen elvi álláspontnak akkor, mint már előre is jelezni bátor voltam, azt látjuk, hogy e szempont nagy mértékben van háttérbe szorítva, A törvényjavaslat 12. §-ában ugyanis az van mondva, hogy: közigazgatási hatóságoknak tartatik fenn különösen azon kérdések eldöntése, van-e egyátalában a jog kártalanításának helye; a jogért adandó kártalanítás összege mily alapon állapítandó meg; mekkora legyen a kártalanításnak összege; végre azon kérdés eldöntése, hogy kiadható-e az igénytámasztónak s mily arányban, a megállapított kártalanitás összege. Ellenben azon kérdések elbírálása, melyekben közigazgatási utón nem hozható tisztába, hogy a megállapított kártalanitás kit, vagy kiket s mily arány-