Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 áron tovább adni jogát, hogy szükségein segíthessen. A másik domináló szempont az, hogy e kártalanítást akként kell eszközölni, hogy abból az ország lakóira teher ne háruljon. Ezt pedig a kormány ugy vélte elérhetőnek, hogy megszünteti egyátalában a regalejogot jelenlegi alakjában, állami jövedékké változtatja át és ennek jövedelmével akarja a megváltás kamatait és törlesztési részleteit fedezni. Azt hiszem, e kiindulási pontok átalános helyesléssel találkoznak minden oldalról, mert ezek által csakugyan lehetővé tétetik e nagy művelet keresztülvitele. Ha csak átalában, elvileg vesszük a dolgot, első pillanatra feltűnik, hogy azon jövedelem, melyet a regalejövedékből várhat az állam, minden esetre elegendő lesz arra, hogy a kártalanítási tőkének kamatait és törlesztését, fedezze, mert hiszen épen azt várjuk a regale megszüntetésétől, hogy akkor a szeszes italok adójából nagyobb jövedelmet lehet elérni, mint a mennyit elértek eddig, midőn a regaíejog mintegy akadályául szolgál a szeszes italok tekintetében a forgalom és kereskedelem emelkedésének. Azonban a t. kormány tovább ment és részletes számításába bocsátkozott annak, hogy körülbelül mily összegre mehet a kártalanítás egészben véve és mily jövedelemre számithat az italmérési jövedékből és ezen kettőt egymással combinálva, megállapított ezen törvényjavaslatban bizonyos elveket, melyekkel elérhetni véli azt, hogy a pénzügyi müveletet is mielőbb foganatosítsa, hogy így módot nyújtson a jogosultaknak arra, hogy magát a kárpótlási tőkét is mennél előbb megkapják. Két mód lett volna itt nyitva a müvelet keresztülvitelére. Az egyik az, hogy a t. kormány várt volna pár esztendeig, mi alatt meggyőződött volna arról,hogy a regalejövedék mit hoz; másrészről az alatt lehetett volna talán lebonyolítani a kárpótlási igényeket és igy a t. kormány tisztában lehetett volna azzal, hogy kerek számban mennyi azon összeg, melyet e czímen fizetnie kell. Ez esetben egészen határozott calculusok álltak volna egymással szemben és tisztában lettünk volna azzal is, hogy mennyit kellene levonni a kárpótlási tőkéből, FŐEENDI NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. ha az arány a két összeg közt talán nem volna meg, nehogy az állampolgárokra valamely nagyobb teher háramoljék, ha a jövedék nem volna képes fedezni a kártalanítási összeg kamatait és a törlesztési részleteket; ez az eset egyébiránt nem is állhat be, ha felteszszük, hogy a kártalanítás kiszámításánál visszaélés nem történik. Ezen módozatot azonban, helyesen, a t. kormány mellőzte, mert ennek az lett volna a következménye, hogy a pénzügyi műveletet el kellett volna halasztani addig, inig egyrészről a kártalanítási eljárás befejeztetik, másrészről elég meggyőződés szereztetik a jövedék jövedelme iránt; ez természetesen hátrányos lett volna a jogosultakra nézve. A t. kormány ennélfogva azon másik módot választotta, mely szerint már most számításokat téve, egy átalános képet alkotott magának arról, hogy mennyi lehet azon összeg, melyre egészben véve szükség lesz és számításokat tett arra nézve, hogy a jövedék körülbelül mennyit hozhat. Ezen számitások alapján a t. kormány azon meggyőződésben, hogy a jövedéknek jövedelme elegendő lesz a kárpótlási összeg kamatainak és törlesztési részleteinek fedezésére, a jelen javaslatban oly eljárást contemplált, hogy a pénzügyi míveletet már most foganatba veszi és lehetővé teszi, hogy minden jogosultnak a kártalanítás összege azonnal kiadható legyen, a mint az igény meg van állapítva, addig is pedig az elvesztett jövedelem helyett a jogosultak kamatszelvények utján bizonyos jövedelemben részesüljenek. Lehetett volna ugyan ezen módozat mellett is még fenntartani azt, hogy ha mégis netán a kártalanítási eljárás befejeztével az egész összeg túlhaladja azon összeget, mely kilátásba van véve és ha igy az nem áll kellő arányban az italmérési jövedékből várható jövedelemmel: azon esetre minden jogosultnál bizonyos részig levonás eszközöltessék. Ekkor természetesen szükséges lett volna az, hogy a kártalanítási tőkéből egy rész visszatartassék addig, mig az egész ügylet lebonyolittatik s igy mindenki egyenlő százalék levonásban részesüljön, ha netán a kártalanítási összeg túlságos nagyra nőne. Azt hiszem, mindazon szempontok, melyek 3