Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

14 xxvi. ORSZÁGOS ÖLÉS. magamnak: vájjon ha megfordítva állana a dolog, azaz, ha a magánjogosultak korcsmajövedelme volna növekedőben, ellenben a községek és városok korcsmáinak jövedelme volna apadóban, beadattak volna-e ezen törvényjavaslatok ? Én azt gondolom, s bátor is vagyok ezt kifejezni, hogy talán nem adattak volna be. A második motivum igy szól: >az államnak és összes polgárainak, közvetlen, különösen az üzletvilágnak az érdeke az, hogy az ország minden részében, mennél több helyen jó szállodák és vendéglők keletkezzenek és ez által a forgalom és kereskedelem növekedése

; sőt sokszor új, jövedelmezőbb iparvállalatok keletkezése is megköonyittessék és a mi ezzel szorosan összefügg és egyértelmű, hogy a szálloda és vendéglői ipar önállóbbá és jövedelmezőbbé váljék.« Méltóságos főrendek! Ez a motivum olyan szép külsejű, hogy ezt minden ember aki ugy szeretné, mint én, a polgári kereset forrásait szaporitani és biztosítani, elfogadhatónak találhatná, ha a tapasztalástól eltekintene. De mit mutat a tapasztalás? Budapest, Sopron, Kassa, Debreczen, Arad és más városok meglehetős kényelmes fogadókkal és szállodákkal birnak. Brassóban, Fogarason, Nagy-Szebenben, Szászvároson — ezeket azért hozom fel, mert múlt nyáron megfordultam bennök — szintén vannak ilyenek. S ki merem mondani, ha azon szállodák és vendéglők az állam közvetlen hozzájárulásával építtettek volna, ezek bizonyára többe kerültek volna, mint tényleg kerültek. A forgalom és kereskedés hozzák létre a szállodákat és vendéglőket. A hol nincsen forgalom, ott szállodákat és vendéglőket nem találunk. Erre nézve a kincstár is szolgáltathat bizonyítékokat. Vagy talán állított a kincstár, mely sok korcsmának tulajdonosa, valahol félreeső helyen, az Isten háta mögött fényes szállodákat a végből, hogy a forgalom oda tereitessék. Én ennek hirét nem hallottam soha; de ha tette, nem érdemel érette dicséretet, mert a fogadókkal s vendéglőkkel forgalmat nem idéznek elő, ellenkezőleg a fogadókat és vendéglőket a forgalom teremti. A mi a szállodai és vendéglői ipart illeti, meggyőződésem szerint, az annál önállóbb és jövedelmezőbb lesz, mennél függetlenebb az állam beavatkozásától. Még egy másik körülményt is mutat ezen motivum, mintha a korcsmai jog iparvállalatok keletkezését is gátolná. Vannak egyes iparvállalatok, a melyek a legszorosabb kapcsolatban állanak a mezőgazdasággal és vannak iparvállalatok, melyek a városokban szeretnek letelepedni. A nagy gazdasággal összekapcsolt iparvállalatok: a serfőzés, a szeszfőzdék, ezukorrápa-termesztő és czukorgyártással foglalkozó vállalatok; de ezek csak a nagy birtokokon szeretnek és tudnak letelepedni, ámde ott magok a birtokosok a vendéglök és korcsmák tulajdonosai. így nem képzelhetek magamnak várost, a mely egyikmásik iparvállalat keletkezését korcsma-jogánál fogva ellenezhesse, mert az iparvállalatok szaporítják a fogyasztókat; ezek pedig szaporítják a regale jövedelmét. Ez a motivum sem bírhat tebát engem arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam. A harmadik motivum ezeket tartalmazza" A legtöbb jogosult egy községre, de gyakran egész nagy vidékre adja bérbe egy vállalkozónak, vagy vállalkozók társulatának s igy a verseny ki van zárva, mely nagyobb jövedelmet eredményezne. Ezek a vállalkozók ritkán gyakorolják magok az italmérést, hanem albérlőknek szokták átadni, ezek pedig szegény emberek lévén, jó szállodát nem állithatnak. Továbbá benfoglaltatik abban a motívumban, hogy a kereskedő, szatócs, ezukrász, a kik kismértékben árusítanak szeszes italokat, ki vannak téve az albérlők zaklatásának; tehát ennek elhárítása végett is szükséges az italmérési jog megváltása. Ha, méltóságos főrendek, a magyar törvényhozásnak nem volna egyéb gondja, mint arról intézkedni, hogy a nagybirtokosok adhassák ki legjobban korcsmai jogukat, és italaikat, s miképen lehetne nekik versenyzőket támasztani, akkor nagyon boldog volna ez az ország. Hogy az albérlők, a kik szegények, fogadókat nem állithatnak, az világos. De itt ismét különbséget kell tenni a városok és faluk közt. A városokban nagy számmal keletkeznek fogadók, ott nem is szegény emberek veszik azokat