Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

XXXVI. ORSZA Egyebekben azokhoz, a miket az egri érsek ő nagyméltósága és Schlauch Lörincz ő nagyméltósága kifejtettek, ragaszkodva, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Nyáry Jenő b. jegyző: Sztáray Antal gróf! Sztáray Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Minthogy mindenkinek kötelessége e házban a költségvetéssel szemben álláspontját jelezni, én is néhány szóval kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ámbár ezen törvényjavaslatban javulás észlelhető, s a kormány egyes tagjai felélesztették bennünk szóval és írásban a reményt, hogy most rátérnek azon útra, mely a hazára nézve üdvös: az igazság és méltányosság útjára; de miután ennek foganatját eddig nem látjuk, sőt ellenkezőleg ennek dementijét is hallottuk: én ezen firmának sem a bizalmat és ennek folytán ezen költségvetést sem szavazom meg. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Gondolom, igen természetesnek méltóztatnak találni, hogy azon — elismerem — igen fontos kérdésekre vonatkozólag, melyek ez alkalomból felhozattak, de melyek itt megoldást most csakugyan nem "várhatnak, minden nyilatkozattól tartózkodom. Épen azért igen rövid lehet beszédem, mert szoritkozhatom azon igen kevés észrevételre, mely pénzügyi vagy politikai szempontból felhozatott. A mi mindenekelőtt azt illeti, mit Zichy Nándor gróf ő méliósága volt szives felemlíteni, hogy a takarékosságot nem szabad ezentúl sem szem elől téveszteni, ebben tökéletesen egyetértek vele. Hiszen az egész költségvetés erre az alapra van fektetve. És midőn azt még annak idején én voltam szerencsés a törvényhozó testület másik házában benyújtani, ismételtem, a mit már a múlt évben megmondottam, hogy még a javításokban is nem az óhajtandót, hanem csak az elodázhatlant, az okvetlenül szükségest lehet és kell megtenni, mig a pénzügyi helyzet nagyobb mérvben nem javul. Ezt tehát elfogadom. De azon eszmét, melyet t. barátom, Szontagh Pál felhozott, mint régi eszméjét, hogy nem kell az állam szükségleteit venni számba, hanem számba kell FŐRENDI NAPLÓ. 1887— 92. II. KÖTET. LGOS ÜLÉS. 129 előbb venni bevételeit és azok után alkalmazkodni, azokhoz képest határozni meg a kiadásokat, egészben igy, azt hiszem, elfogadni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert vannak minden államnak, ha létezni akar, olyan okvetlen, feltétlen szükségletei, melyeknek fedezéséről, hacsak az életről abdicálni nem akar, gondoskodni kell; hanem igenis találkozhatik ezen nézet a takarékosság elvével annyiban, hogy midőn a szükségletek megállapittatnak, jól megfontolandó, melyek azok, melyek valóban szükségesek, és melyek a még elodázhatok. De, ismétlem, a valóban szükségesekről gondoskodói, minden viszony közt kell És bocsásson meg t. barátom, ha még egy dologra figyelmeztetem. Ő felhozta a földadó súlyos voltát. Nem tagadom, bizony engem is, mert tapasztalásból is tudom, elszomorit az, hogy a jövedelemnek egy részét adóba kell fizetni; ezen körülmény, azt hiszem, senkit sem tesz jókedvűvé. De nem tehetem, hogy először is szavait helyreigazítani meg ne kíséreljem, mintha a földadó jelenlegi nagyságában csak akkor állapíttatott volna meg és tartatott volna fenn, midőn a gabonaárak sokkal nagyobbak voltak, mert a földadó jelenlegi nagyságában meg volt azon években is, nézzen utána bárki, melyekben a, sajnos, most már nagyon leszállott gabonaáraknál még rosszabb gabonaárak is voltak. Ez az egyik, a mire bátor voltam figyelmét felhívni. A másik, mit meg kell jegyeznem, az, hogy igaz, a katasteri jövedelemnek most már nem ugyan 30%-a, hanem hamarjában nem tudom, hány százaléka vettetik ki, mert a százoléktétel leszállittatott akkor, midőn a katasteri jövedelmek revidiáltatván, nagyobbakká leltek, de az adó nagysága ugyanaz, mig a százalék kisebb, mint régebben volt. Sőt ha tetszik, a földadó nagysága sem ugyanaz, mert az eredetileg megállapított összeg, igaz, akkor, midőn az átalános jövedelmi pótadó emeltetett, magára a földadóra nézve leszállittatott. De mindezek mellett elfogadom, hogy nagy a mai százalék is a valódi jövedelemhez képest; azonban bátran merem ismételni, a mit máskor is mondtam, hogy nincs Magyarországon birtokos, a ki a 17