Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-36
130 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kataslerben felvett jövedelemnek megfelelő tőkéért birtokát oda adni hajlandó volna. Tehát ez nem a valódi jövedelemnek nagy százaléka, hanem csak a sokkal alacsonyabbá lett katasteri jövedelemé. Mindemellett a magam részéről is örülnék, hiszen ki volna, a ki nem örülne rajta, ha a földadó terhét, vagy bármely adó terhét, mihelyt lehet, kissebbé tehetnők; de akkor azután bocsásson meg t. barátom, midőn egyfelől azt ajánlja a kormány figyelmébe, hogy a földadót leszállítsa, tehát legyen egy pár millióval kisebb jövedelme az államnak; azután pedig azt kívánja, hogy a törvényben — mint 6 monda — megállapított váltót ne forgassa tovább, hanem váltsa be, tehát vállaljon magára ma még könnyű szerrel ki sem számitható sok milliónyi újabb kiadásokat: ennek a kettőnek, azt hiszem, együtt legalább megfelelni csakugyan nem lehet. Különben még csak azt az egyet kívánom megjegyezni — és ezzel bezárom rövid felszólalásomat — gróf Zichy Nándor ő méltóságának viszonzásul, hogy igaz, a nemzeti oeconomia és a közigazgatás különböző ágainak miként'vezetése mint, ö monda, majdnem fontopabb, mint a pénzügyi szempont. De épen a ki ezt elismeri és a ki tudja, hogy a közgazdászat érdekében épugy, mint a közigazgatás bármely ágazatában teendő reformok, javítások bizonyos pénzbeli áldozatok nélkül nem járhatnak annak, azt hiszem, egyet kell értenie abban, hogy igenis tartsunk mértéket a javításokban minden téren, de ne akarjunk megállani, ne akarjuk a haladást teljesen kizárni, mert a haladás teljes kizárása és a haladásra szükséges eszközök megtagadása ott is, a hol azok többé nem óhajtandók, hanem elodázhatatlanok, pénzügyileg is meg fogná bőszülni magát. Ezeknek rövid megjegyzése után és ismételve, hogy abban, hogy még a legkívánatosabb reformokban is mértéket kell tartani, tökéletesen egyetértek ő méltóságával, kérem, méltóztassanak a költségvetést elfogadni. (Helyeslés.) Csáky Albin gróf, vallás- és közoktatásügyi lllinister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem szándékom visszatérni azokra, a miket már e kérdésben elmondottam, t. i. átalános programmomra, melyet ugy a vallási ügyek, mint a közoktatás terén követni szándékozom. Nem is szándékozom tárgyalni az egyes fontosabb kérdéseket, a melyek a képviselőházban a költségvetés tárgyalása alkalmával felvettettek és a melyekre vonatkozólag iparkodtam ott nézetemet egyenesen, határozottan kimondani. Miután azonban a felszólalt nagyméltóságú és méltóságos urak nagyobb részt azon ügyekkel foglalkoztak, melyek az én tárczám körébe esnek és specialiter egy-két oly dolgot is hoztak fel, a melyekre azt gondolom, felvilágosítást kell adnom, hogy bizonyos félreértések ne maradjanak fenn: kötelességemnek tartom ezen felszólalások egy-két részére röviden reflectálni. Az egri érsek ur ö excellentiája, valamint a nagyváradi püspök ur ő excellentiája mindketten mint sérelmet hangsúlyozták, hogy a budapesti II. kerületi gymnasiumban felállítandó internátus tanáraira vonatkozólag egy képviselőházi határozat kimondta, hogy azok csakis világiak lehetnek. Miután magam részéről ezen határozathoz hozzá járultam, ha tehát az sérelmes, akkor a vád természetesen ellenem is irányul, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy részemről ennek a vádnak alapját nem látom, nem fpedig azért, mert hiszen nem az mondatott ki, és nem az volt általam contemplálva, hogy az ezen tanári testületben benn levő papitagok onnan eltávolíttassanak, hanem egyszerűen csak az mondatott ki, a mit elejétől fogva contempláltam is, hogy a jelenlegi helyzet változatlanul fentartatik. És mikor aztán a jelenlegi helyzet felöl megkérdeztek, azt válaszoltam rá, hogy ez a tanártestület jelenleg világiakból van összeállítva. Ezt vette tudomásul a képviselőház s ezt tette bele ama határozatba, melyhez magam is hozzájárultam és hozzájárulhattam egész készséggel, mert sem kiinduló pontomat, sem a helyzetet nem változtatta meg. Ostracismusról tehát csak akkor lehetné beszélni, ha olyan papi tagoknak kizárásáról volna szó, kik a tanártestületben már tényleg benn voltak. A jelen esetben ez nem történt, és nem is volt szükség, hogy megtörténjék.