Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 8Í teni. Hiszen hozassák csak be, a mire szükségünk van — és ha elkészül, meg is kell tenni — a bűnvádi eljárás és mindenki tudja, hogy az százezrekkel fog többe kerülni, mint ma; osztassanak fel a királyi táblák, annak is meg kell annak idején lennie és ez százezrekkel fog többe kerülni, mint ma. Hczassék be a szóbeliség, a melyet mindenütt hangoztatnak, ez ismét százezrekkel többe fog kerülni. Az igazsa'gügyi reformot tehát lehet követelni az igazságügy érdekében, de a pénzügy érdekében követelni, engedelmet kérek, ez eszmezavarra mutat. (Élénk helyeslés) Egy méltóságos tagja a háznak, és ez is oly dolog, a mi ellen lehetetlen egy pár szót nem szólnom —felemiitette a Tisza-szabályozást mintegy a phylloxeránál nagyobb calamitást. Méltóságos főrendek, nem szándékozom erről bővebben nyilatkozni. Igen jól emlékszem arra, hogy az 1863-iki szárazság ideje alatt azt jósolták, hogy a Tisza-szabályozás miatt az alföldet ezentúl örökös szárazság fogja sújtani. Ekkor, egész érdemetlenül, én is egy tudományos társaság által kinevezett bizottságnak tagjává lettem, a melyben e dolgot meg kellett beszélni. Én akkor egy egyszerű kérdést intéztem azon tudós férfiakhoz, kik mindenben sokkal felettem állottak, de erre a kérdésre nem tudtak felelni (Derültség.) és ez az volt, hogy indokolják nekem, hogy ha csakugyan a Tisza-szabályozás szárítja ki az alföldet, ugyan mi volt az oka, hogy árviz bontotta annak idején — és akkor az illető évszámokat is tudtam idézni 300 évre vissza — az alföldet ugy, hogy egy kapavágás nem történt és ime 5 év múlva száraz volt minden, bekövetkezett a szárazság és ismét egy pár év múlva tengerré lett az egész vidék. (Igás! Ügy van!) Nem okozott tehát a Tiszaszabályozás ebben az irányban semmi veszedelmet, hanem igenis át ad a magyar haza népének a termő földből százezerekre menő holdat és elő fogja mozdítani a magyar faj szaporodását az által, hogy az éghajlatot egészségesebbé teszi. (Ugy van! Ugy vem!) Ennyit a Tisza-szabályozásról, melyet én csapásnak ugyan a magam részéről soha tartani nem tudok. (Helyeslés.) Továbbá a horvátországi leszámolásban J FŐRENDI NAPLÓ. 1887—92. 1. KÖTET. azt látja ő méltósága, hogy mennyit fizet Magyarország Horvátország helyett a közös költségekre! Ez nem új felfedezés. Ezt 1868 óta tudja mindenki. Ez az akkori kiegyezéskor ép ugy, mint az első és második pénzügyi kiegyezéskor tudva volt. És bizonyosan minden kormánynak azon kell lennie, hogy a mit Horvát-Szlavonországok a kiegyezési alap figyelembe vételével megbírnak, azt viseljék, de hogy Magyarország azt semmi szin alatt nem birja, ezt mondani — engedelmet kérek — ismét nem lehet. Nem szeretem, hogy e tárgyról szólanom kell, mert félek, hogy ez talán másutt túlságos követelésekre vagy igényekre adhat okot, de mégis kénytelen vagyok megmondani, hogy a magyar korona országainak nem egyedüli része Horvátország, a melyért a többi, a vagyonosabb rész fizet és hogy nincsen a világon egy ország sem, melynek egyes részeiért az ilynemű költségeket ne a másik rész fizetné; mert nincsen egy ország sem, melynek népe egyformán vagyonos, melynek népe tehát egyformán bir az állam terheihez hozzájárulni. Itt tehát egyszerűen azt mondani, hogy 4 milliót költünk közös költségekre Horvátország helyett, ezt nem szabad ezentúl tenni, meg kell a törvényt változtatni: ez igen könnyít! De a kimondott szó néha máshova üt, mint a hova az ember ütni akar. (Helyeslés.) Igen sok szó volt arról, hogy az országház építése mily könnyelműség. Hosszasabban szólni e dologról most nem akarok. De én abban, ha Magyarország, melynek utoljára is legrégibb kincse az alkotmánya és törvényhozása, azért hogy ennek állandó és — ha ugy tetszik — díszes háza legyen, 10—12 éven át 6—800,000, vagy egy millió forintot ad ki : valami nagy nemzeti nagyzást vagy könnyelműséget nem láthatok. Egyben tévedett is ö méltósága. Az a képviselőház, melyben ma folynak a tanácskozások, ha kiállja legalább azt a 10 évet, mig a másik elkészül, az nagy szerencse lesz. Azt mondani tehát, hogy építésre nincs szükség, nem lehet. (Igaz!) Valaki mondhatja, hogy a magyar törvényhozásnak elég lett volna egy kunyhó, minek annak palota? Ezt értem. De ha értem is, nem osztozom benne. Részemről hivatkozhatom arra, hogy a luxuriosus kiadásokll