Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 X. OESZAGOS ULES. 1888. évi február hó 11-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Elnök székfoglaló beszéde kineveztetése alkalmából. A királyi leiratok: Vay Miklós bárónak a főrendi ház elnökévé, Csáky Albin grófnak alelnökké, Szögyény - Marich László tárnokmesternek országbíróvá és Zichy Ferencz gróf kir. főasztalnokmesternek tárnokmesterré történt kineveztetésökről, özv. Sennyey Pál báróné köszönete férje elhunyta alkalmából. Az elhunyt Kálnoky Dénes gróf emléke jegyzőkönyvbe iktattatik. Megküidetnek a gyárak megvizsgálásáról és az állami pénztárak kiegészítése végett létesített hitelműveletekről szóló ministeri jelentések. Tárgyaltatván, elfogadtatnak, az Uruguay köztársasággal a közönséges bűntettesek kiadatása iránt kötött szerződés beczikkelyezéséről, — a hadsereg tartalékosainak gyakorlatra behívásáról, a Budapesten felállítandó fegyvergyárról és a Budapesten emelendő törvénykezési palota építéséről szóló törvényjavaslatok, nemkülönben az igazoló bizottság jelentése ifjabb Wodianer Albert báró kérvénye tárgyában a főrendek jegyzékének kiigazítása iránt. Eskü letételek. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fabiny Theofil, Fejérváry Géza báró, Orczy Béla báró ministerek, Matlekovits Sándor kereskedelmi ministeri államtitkár. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök! Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vitelére Gyulai Pál jegyző urat kérem föl, a szólók neveit Rudnyánszky József báró jegyző ur fogja jegyezni. Méltóságos főrendek! (Halljuk!) Engedjék a méltóságos főrendek, hogy mielőtt a mai napra kitűzött tárgyak elintézéséhez kezdenénk, pár pillanatra kikérhessem Felséges urunk királyunk által a méltóságos főrendi ház elnökévé lett legkegyelmesebb kineveztetésem folytán nagybecsű figyelműket. (Halljuk!) Nem hiszem, hogy kételkedhessek bárki is abban, hogy testi s lelki erőm hanyatlása érzetében régóta óhajtom már hatvannégy évet meghaladott közszolgálatom után, nyugalomban tölthetni el hátralévő napjaimat. Annyival kevésbé tartozhatott tehát vágyaim közé, egy olyatén új terhet vállaimra rovandó, szerény igényeimmel s viszonyaimmal is szemben nem álló, kiválóan diszes hivatalnak elnyerése, melyet előttem, avagy csak saját értemre is, mindannyiszor oly kitűnő, érdemdús, részben különben is fényes állású s nagynevű férfiak töltenek be, kikkel mérkőzni akarnom részemről a lehető legnagyobb elbizakodottság volna. Miután azonban közelebbről történt váratlan elhunyta következtében házunk felejthetlen elnökének, báró 'Sennyey Pál ur ő nagyméltóságának, Felséges urunk, királyunk, magas kormánya mérvadó ajánlatára e minden érdememet s aligha erőmet is túl nem szárnyaló fontos tisztet, a főrendiház elnökségét, reám méltóztatott ruházni, az ebbeli ritka kitüntetésem érzetében hódolatteljes hálával elfogadni polgári alattvalói kötelességemek ismerem. (Élénk éljenzés,) De mindamellett is, erős megpróbáltatásnak lenne koronás fejedelmem parancsa iránti 7*