Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 101 kifogásokat a monarchia részéről kiküldött bizottsági tagok nem voltak képesek eloszlatniKésőbben is, midőn a határnak újbóli bejárása a vegyes bizottság által megkiséreltetett, a román kormány megbízottai eleinte többféle nehézséget emeltek és jelesen nem ismerték el tökéletesen helyes kiindulási pontul az 1792-iki határjárásról felvett okmányt. Csak a legutóbbi határjárás alkalmával sikerült azután a másik szerződő felet rábírni arra,, hogy az 1792-iki nemzetközi értékű okmányt fogadja el kiindulási alapul és hogy a jelenlegi statusquo és az akkori statusquo közötti különbség megvitattatván, a végleges batár megállapítására a császár és királyi törzskari térképek fogadtassanak el. Ezen az alapon működtek 1863-ban, 1869-ben és legutóbb 1884-ben azon nemzetközi küldöttségek, melyek ezen két statusquo közötti különbséget a helyszínén voltak hivatva meghatározni. Ezen nemzetközi küldöttségek bejárták a határokat, segítségül hiván a helybeli hatóságokat és ottani földbirtokosokat? szóval mindazokat, a kiknek gyakorlati tudomásuk volt a határnak jelen állapotáról és összehasonlítván a két kiindulási pontot, tudniillik az 1792-iki határjárási okiratot és a császári és királyi törzskar térképeit, a melyeket mindkét fél authenticusoknak fogadott el, ezek szerint állapították meg a jelen egyezményben foglalt határvonalakat. Ezen eljárásukról a nemzetközi küldöttségek jegyzőkönyvet vettek fel, a melybe minden egyes pont, ellenvetés és indok, melyet a két szerződő fél meghatalmazottai felhoztak, pontosan felvétetett és az egyes eltérő nézetek külön is felemiittettek. Midőn ezen küldöttségek teendőiket elvégezték, összejöttek a két szerződő fél meghatalmazottai. Mit kellett e meghatalmazottaknak mindenek előtt figyelembe venniök? Azt, hogy ők ne változtassák meg azt, a mi a helyszínén eljárt küldöttségek által megállapittatott. E meghatalmazottak a zöldasztalnál már nem szólalhattak fel egyik vagy másik pont ellen, nekik el kellett fogadniok azt, a mit a két fél által kiküldött vegyes bizottság határvonalnak constatált, ha csak veszélyeztetni nem akarták az egyezmény létrejövetelének lehetőségét. A két szerződő fél teljhatalmazottjaiból álló ezen nemzetközi bizottság kész munkát találván már maga előtt a határjárási bizottságok jegyzőkönyvében, beható tanácskozás után megállapodott a méltóságos főrendek előtt levő jelen egyezményben. Igen természetes, hogy ha már elfogadta ezen nemzetközi bizottság kiindulási pontul a határjárási okmányt és a császári és királyi törzskari térképeket, melyeket mind a két szerződő fél hivatalos okmányoknak tekintett, az ezen okmányokban foglalt elnevezéseket is el kellett fogadnia és igen nehéz lett volna a teljhatalmú biztosoknak, a mikor összeültek és szerkesztették az egyezményt, az elnevezésekre azt mondani, hogy ez vagy amaz nem tetszik és igy vagy amúgy kívánjuk változtatni. Mert ekkor könnyen az következhetett volna be, hogy a régóta kezdett munka óhajtott végrehajtása megnehezittetett, esetleg elhalasztatott volna Ha azon elnevezéseket, melyek a helyszínén írattak be és elfogadtattak, nem fogadják vala el s helyökbe elméletileg, tudományosan megállapított más elnevezéseket kivannak vala, ennek az lett volna a következése, hogy a bizottság kebelében új harcz keletkezett volna mig ellenben a már megállapított elnevezések elfogadásával a bizottságnak nem volt egyéb feladata, mint constatálni, hogy erre meg erre a helyszínén megállapított pontra helyeztessék a határpont, mely tehát authenticus és kifogás alá nem esik. Hogy tehát az egyezmény igy alakult és hogy annak igy kellett alakulnia, azt méltóztassanak megengedni, jobban semmivel sem tudtam bebizonyítani, mint azzal, hogy annak létrejöttét előadtam, kifejtettem. A mi már most az elnevezéseket illeti, méltóztatott felhozni, hogy például előfordul a >Samos-mic< és >Samos-mare« elnevezés. Ez igaz, ez a II. czikkben fordul elő, ott pedig nem Magyarország és Románia, hanem a Bukovina és Románia közé eső határról van szó» arra pedig nem volt hivatva a magyar képviselő, hogy a Bukovina és Románia közti határra nézve is magyar elnevezéseket alkalmazzon. A mint méltóztatnak tudni, a hármas határnál — mely egyik leglényegesebb pontja az