Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 97 Kezemnél van a katonaság : kiadta erdélyi térképnek a határra néző néhány lapja. Méltóztassanak elhinni, hogy a katonai kormány nem igen törekszik mindent magyarosítani; az elfogadja úgy a helyneveket, a mint vannak. A térképen, melyet előmutatok, van > Nagy-Sándorhegy* és »Kis-Sándor hegy*, nem pedig, mint a szöveg mondja: >Sandru mare«, »Sandrumie«, a miket a magyar fordítás beveszen. A térkép más részében ott van Péntek pataka, Köszörükőpatak stb. stb., nem pedig: Pinteeul, Kicirigu stb. Szóval azon a térképen, melyet a katonai kormány szerkeszt, nem akartak módosítani semmit s a helyneveket úgy hagyták, a mint valósággal vannak. Bővebben nem akarok szólani, csak mutatványul egyet akarok még felolvasni, itt egy helyütt ez áll (olvassa): »A Gurmátura Tiganului-ról leszáll a Tiganului patak eredetéhez, tovább megy ezen a Jidului patak beömléseig, azután ezen utóbbi patakon föl az Izvorul lui Dobrun patak beömléseig, ezen patakon föl annak eredetéig, honnan a Dealul lui Dobrun hátára emelkedik föl; innen ezen hegy gerinezén lefelé haladva, átkel a Cuímea Turnerelelé-n (cote 1433) a Valea Dobrunului nevű patakhoz és ezen patakon föl, annak a Lotrul folyóba ömléséhez vezet (mely pont a Lacul lui Dobran nevet viseli).« Ez magyarul igy volna (olvassa): A Czigányhegy bevágásáról leszáll a Gzigány patakhoz, tovább megy ezen a Zsidó-patak beömléseig, azután ezen utóbbi patakon föl a Dobrun-patak beömléseig, ezen patakon fel annak forrásáig, honnan a Dobrun-hegy határa emelkedik föl, innen a hegy gerinezén lefelé haladva, átkel a Veres-Tornyok csúcsain a Dobrunvölgyi patakhoz és ezen patakon föl ennek a Lotor-folyóba ömléséhez vezet, mely pontDobrun-tónak neveztetik. Ilyen lévén a magyar szöveg, bátor vagyok a következő indítványt tenni (olvassa): >A főrendiház nem óhajtja, hogy a határegyezménynek jelen magyar fordítása kinyomassék. De mivelhogy a törvény a nemzetközi egyezségeknek vagy szerződéseknek magyar fordításait követeli, a főrendiház olyan fordítást kivan a nagyméltóságú kormány által eszközöltetni, a mely az eredeti FŐRENDI NAPLÓ 1887—92. I. KÖTET. franczia szövegnek tökéletesen megfeleljen ugyan, de magyar nyelvű legyen.* Azt hiszem, ezzel semmit sem kívánok, a mi az eredeti franczia szöveg ellen szólna. Én az egyezséget, mint ilyent, elfogadom, de ezen külsőségekre vagyok bátor figyelmeztetni a mélt. főrendeket. L'habit fait l'homme. Ruha tisztesség. Bátor vagyok ezen észrevételeimet a mélt. főrendek figyelmébe ajánlani. Rudnyánszky József b.: Nagyméltóságos elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy mint a közjogi és törvénykezésügyi bizottság jegyzője, egy pár szóvá reflectálhassak azokra, a miket Hunfalvy Pál ő méltósága előhozott. (Halljuk!) Ő méltósága három határozati javaslatot terjesztett elő és azok elfogadását ajánlja. Nem fogom azon sorrendet követni, a melyben ő méltósága azokat benyújtotta, hanem kezdem az utolsónál. Ő méltósága kijelentette, hogy a franczia szöveget elfogadja és az ellen nem tesz kifogást. Én részemről azt tartom, hogy a magyar szöveg is elfogadható ugy, a mint van. Megengedem, talán correctebb magyar fordítást lehetne készíteni, de méltóztassanak szemügyre venni azon körülményt, hogy a szerződésnek ratificatiója után az intézkedéseknek még egész sora következik és a szerződés létrejöttét egy-két hónapra elodázni valóban nem volna kívánatos. A mi különben azon kitételeket illeti, melyeket ő méltósága nem helyeseknek jelölt meg azokra vonatkozólag a bizottságban és gondolom, a törvényhozás másik házában is történtek már észrevételek es hogy azokra nem reflectáltunk, hanem változatlanul fogadtuk el az egyezményt, az két okból történt. Az első ok az, hogy a hol az egyezmény nem használ teljesen magyaros kitételeket, ott mindenütt igen kérdéses, hogy a magyar kitétel, mely a köznépnépnél széltében hosszában használtatik,correct-e. Számtalanszor előfordul románra fordított magyar neveknél, mint például Vöröskőnél, hogy egy kitétellel a magyar név három pontot is jelöl meg. Már most, ha a román kitétel használtatik a franczia szövegben, nyilván való, 13