Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-48_új

XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 tartozó két oly tünetet, a mely rám legalább bizonyos fokban visszatetsző benyomást teszAzon reményben teszem ezt, hogy ő excellentiája talán kegyes lesz engem egy "pár szóval megnyugtatni, vagy nézetemet helyesbíteni. A két tünet ez: (Halljuk!) Az egyik némely bíróságnak, különösen a bűnügyi bíróságnak rendkívüli hosszadalmassága az eljárásaiban, a mire a közel múltban több sajnos eset merült fel; a másik pedig azon sajátságos tünet, hogy a három fórumnak az ítéletei közt roppant eltérések, sőt világos ellentétek is vannak. A kettőből azután kifolyólag leszek bátor néhány reflexiót tenni arra is, hogy mindezek a sajtóban visszatükröződvén, a publicumra nézve némely esetekben oly benyomást képesek gyakorolni, a mely bizonyosan ő excellentiájának az intentióival, sőt magának az igazságnak a tekintélyével sem egyezik meg. Az eljárások hosszadalmasságát legjobban tünteti fel néhány per, különösen ama nem rég történt sajnos gyilkossági eset, a melynél több mint két évig folytatott vizsgálatok után az illetők, mint ártatlanok felmentettek. Kérdem én, méltóságos főrendek, jó világot vet-e a mi igazságszolgáltatásunkra az, ha ártatlan emberek két évig tartatnak a hóhér pallósa alatt. Tudjuk azt, hogy a legrégibb törvényeink szerint sem volt szabad igaz ok nélkül senkit perbe fogni. A legújabb törvényhozások zsinórmértékül azt veszik fel, hogy fontos okok nélkül még csak az egyéni szabadságot zavarni, vagy abban valakit megrövidíteni sem szabad; itt pedig súlyos fogságban tartattak többen s végre a bíró maga kimondta, hogy ártatlanok. Hasonló eset egy másik, a mely hat éven keresztül húzódik és hasonló eset fog talán itt e házban is szőnyegre kerülni, a midőn e háznak egyik tagja ezelőtt hat évvel rajta történt egy baleset miatt csak most fog a háztól kikéretni, tehát a vizsgálat vagy folyt, vagy talán nem is folyt és ime hat év múlva kerül a dolog szőnyegre. Ezek azt hiszem, oly dolgok, a melyek ő excellentiájának az intentióival meg nem egyeznek és azt hiszem, hogy semmivel inkább le nem kötelezhetné ö excellentiája a közönséget, mintha módját találná, hogy az ilyen esetek ellen a j közönség oltalmat nyerjen. Ha a személyzet hiányában rejlik az ok, bár mindig hangoztattatok az, hogy a birói személyzet meg nem felelhet feladatának, túl van terhelve, akkor én azt hiszem, hogy áldozattól sem fogna az ország visszariadni, ha ő excellentiája alaposan segíthetne ezen a bajon, ha pedig, a mint inkább hajlandó vagyok hinni, a perrendtartás hiánya okozza e visszásságot, akkor azt hiszem, a legszebb hivatása lenne ő excellentiájának, hogy bölcs, hosszas tapasztalatai alapján, oly intézkedéseket hozzon a törvényhozásba, a melyekkel ez egyszer - mindenkorra orvosolva legyen. A másik tárgy, melyet bátor vagyok szóba hozni, az a feltűnő discrepantia, a mely a másod- és harmadfokú bíróságok ítéletei között fölmerül. Igaz, hogy a biró független, igaz, hogy csakis önmagából meríti azt a meggyőződést, melyre ítéletét alapítja, de lehetetlen, hogy ugyanazon tény, ha újabb acták és újabb események közbe nem folynak, ily különböző módon befolyásolja a bíróság különböző fokait, feltéve, hogy ugyanazon törvény alapján ítélik meg azt és egyaránt függetlenek a kérdéssel szemközt. Ha a birói függetlenség ily magyarázatotnyer, akkor — méltóztassék megbocsátani — a szeszélylyel kezd rokonságba jönni és akarva nem akarva megingatja a publicumnak azt a feltétlen bizalmát, a melyet a bíróságok döntvényeibe helyeznie kell. Azt hiszem, főleg itt is a rendtartásban van a hiba, mert fel nem tehető, hogy ugyanazon törvények alapjából kiindulva és ugyanazokat a tényeket, tárgyalva a bíróságok legalább hasonló ítéleteket ne hozzanak, mert ugyanazon tények impressiója alatt az egyéni benyomás ennyire nem divergálhat. Ö excellentiája tehát talán kegyes pár szóval az iránt is megnyugtatni a főrendeket, hogy mi legyen ez állapotnak az oka és hiszi-e, hogy ez orvosolható? A harmadik tétel, a melyet fel kívántam hozni, a kettőből foly. Ez tudniillik az, hogy a törvényszékek eljárását, működését a lapok szellőztetik, még pedig sokszor anyag hiányában egész terjedelemben, sokszor pedig, a mint hajlandó vagyok hinni, nem is híven. A hatást