Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-48_új

72 XLYIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. keresik benne, ez pedig sokszor comicumban j nyilvánul, ugy, hogy egy ily közlemény igen sokszor csaknem mint egy satyra jön ki. A vádlottak elmés mondásait, a birőnak perplexitását oly érdekes színekkel ecsetelik és a publicum egy részében — szerintem legalább — ez a fásultságnak egy nemét idézi elő, a mely azután a közönyhöz és a rossz hajlamok táplálásához vezet; mert a mikor egy bizonyos eljárással familiarizálva vagyunk, mikor annak minden csinját-binját, sőt talán még az ott aratható tapsokat is olvassuk: akkor lehetetlen, hogy talán épen a rosszra hajlandóbb része a lakosságnak e familiaritásből ne merítsen oly morált vagy pedig a morálnak ellenkezőjét, a mely azután a criminalis statistikára igenis kihat. Ha tehát, a mit nem hiszek, jelen viszonyaink közt a publicitásnak ezen neme szükséges, vagy elkerülhetlen, kérdem akkor ő excellentiájától, nem volna-e jobb, ha a publieatiót ő maga venné kezébe a hivatalos közegek által és ugy adná elő a dolgokat, a hogy azok valóban történtek s így egyszersmind a midőn a tényeket előadja, a publicumban azt a meggyőződést is ébresztené, hogy az igazságszolgáltatás figyelmét semmi ki nem kerülte s hogy a jognak, a törvénynek valóban elég tétetett. Ezeket kívántam röviden előadni s talán lesz kegyes ő excellentiája a méltóságos főrendeket s különösen engem pár szóval e részben is felvilágosítani. (Helyeslés.) Fabiny Teofil igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek i Az előttem szólott méltóságos báró ur több irányban intézett hozzám kérdéseket. Első sorban hangsúlyozta azt, hogy különösen a büntető bíróságok eljárása sok tekintetben hosszadalmas és sok kívánni valót hagy. Nem vonom kétségbe, hogy fordul elő számosabb eset, a melyekben a büntető bíróságok gyorsabban szolgáltathatnák ki az igazságot. Ez irányban administrativ utón is lehet némi javításokat eszközölni, főkép pedig törvényhozási utón lehet a bajon majd segíteni. Miután kétségtelenül egyik oka a késedelemnek abban rejlik, hogy egyes bíróságok munkával túl vannak halmozva, legközelebb szándékozom a képviselőházban törvényjavaslatot előterjeszteni, melynek alapján a telekkönyvi ügyek egyes berendelt birák által fogván a törvényszékeknél elintéztetni, a bíróságok egyes tagjai, kik most e munkával elfoglalva vannak, más ügyeknek fogják tevékenységüket szentelhetni és miután különösen a büntető ügyek azok, a melyek rendszerint legkevésbé sürgettetnek, ezen ügyek elintézésére fogok erőket nyerni; azonban a bajt gyökeresen orvosolni csakis az alkotandó perrendtartás lesz hivatva. És ez irányban vagyok bátor megnyugtatni ő méltóságát, hogy minden gondomat arra fordítom, hogy e perrendtartás, a mely már évek óta mindig kilátásba volt helyezve, lehetőleg mielőbb elkészüljön és hogy a mennyiben az alaposság veszélyeztetése nélkül lehetséges lesz, a gyorsaságra is súly legyen fektetve. Ezek azok, a melyeket az első kérdésre megjegyezni szerencsém volt. A mi a különböző fokú bíróságok ítéleteiben való eltéréseket illeti, az — sajnos — előfordul; de azt hiszem, előfordul mindenütt, a hol több fokon intéztetnek el az ügyek. Sót talán épen a feljebb való bíróságok alaposságát vonhatná kétségbe, hogy ha mindig az a felfogás uralkodnék a felsőbb fórumnál, a mi az első bíróságnál fenforog. Különösen büntető ügyekben, már magában a ténykérdésben is lehet egészen eltérő felfogás, a mennyiben a bíróságok a mostani rendszer mellett próbák alapján ítélnek. De másrészről új büntetőtörvénykönyvünk van s így a jogi kérdés is igen sok esetben vitás lehet. Ennélfogva ez irányban addig, mig teljesen kifejlett judicaturánk nem lesz, alig lehet várni, hogy mindig vagy nagyobb mértékben legyen összhangzat az Ítéletekben, mint a minő jelenleg mutatkozik. A mi végül azt a kérdést illeti, hogy vájjon lehetne-e a sajtó utján való közlésre befolyást gyakorolnia az igazságügyi kormánynak, megvallom, hogy nem látok módot arra, hogy a ministerium ez irányban, még pedig kötelezőleg lépéseket tegyen. A szabadsajtót korlátozni ez irányban sem lehet. A sajtó visszaélései ellen felléphetünk, vagy ha bizonyos tények helytele-