Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-44_új

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 31 különbözetek mellett számításba veendők azon kölcsönök kamatai is, mely kölcsönök az emiitett 12,000 forint megfizetésére évenkint felvétetni fognak; de ezektől el is tekintve, maga a számszerint emiitett három összeg 2.400,000 forintot tesz, a mi pénzügyi viszonyaink között két ministerium elhelyezésére is felette sok. Fontosak az általam emiitett pénzügyi tekintetek, de én ezeknél is nagyobb fontosságot tulajdonítok azon körülménynek, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban ugy, a mint az az 1886-ik évi XIX. törvényczikk tartalmától eltérve, szerkesztve van, mindazon túlkiadásoknak, melyek az 1885-ik évi IV. törvényczikkel szemben történtek, póthitel alakjában kifejezett egyszerű előleges helyeslése és jóváhagyása foglaltatik. Nem mondom, mert minden körülményt nem ismerek, hogy ezen túlkiadások egyátalában indokolhatatlanok; de azt bizonyosnak tartom, hogy azok indokolása és megbirálása nem póthitel-engedélyezésre, hanem az államszámviteli rendszernek és az állam pénzeinek szigorú kezelésére nézve világszerte bevett elvek szerint zárszámadási megbirálása alá tartozik. És én részemről ezen elvhez annyival inkább ragaszkodom, mert egyéni meggyőződésem szerint, a már annyira szokásos túlkiadások, végképen csak zárszámadási szigorú bírálat által fognak valaha megszüntettethetni. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóságos főrendek ! Azok után, miket t. barátom a kereskedelemügyi minister elmondott, én csak pár szóval kívánok reflectálni arra, a mit az előttem szólott igen tisztelt nagyméltóságú ur felhozott. (Halljuk!) És itt csak két rövid megjegyzést teszek. Az egyik az, hogy ha pénzügyi eredményét akarjuk megbírálni valamely ilynemű törvényjavaslatnak, melynek czélja haszonbérelt helyiségből állandó épületbe hivatalosan hivatalokat elhelyezni, akkor lehetetlenség, ha 50 évről beszélünk, csak a mai bérletet venni számításba. Mert akármi történjék magánbérleteknél, remélni lehet és kell is, hogy Budapest fővárosában, ha mindjárt néha stagnátio áll is be, 50 év folyamán tetemesen növekedni fognak, míg az itt elvállalt kamat és törlesztés nem növekedik. Ily állami hivatalok elhelyezésére szolgáló épületeknél átalános tapasztalat, hogy minden újabb bérleti szerződés alkalmával sokkal nagyobb arányban növekedik a bérösszeg, mint magánbérleteknél. Történik pedig ez egyfelől azért, mert nem lehet házakat kapni nagy számmal, melyek között válogatni lehetne, másfelől pedig azért, mert mindenki, a ki haszonbérbe adja házát, tudja, hogy a hivatal már csak azért is óvakodni fog a kiköltözéstől, mert azon ház helyreállítására és új berendezésére igen nagy összegeket kell elkölteni. De, e mellett a nagy közönség érdeke is azt kívánja, hogy az oly hivatalok, melyeknél sok embernek van dolga, gyakran ne változtassanak helyiséget. Ez az egyik észrevételem. A másik az, azt mondotta ö nagyméltósága, hogy nem póthitel utján kellett volna kérni, hanem zárszámadásilag kellett volna elszámolni ezen túlkiadást. Nagyméltóságú elnök és méltóságos főrendek, én ugy tudom, hogy a törvényhozás mindkét háza évek óta ismételve kifogást tett az ellen, ha nagyobb túlkiadások csak a zárszámadásokban voltak kitűntetve és egyenesen azt követelte, hogy eltekintve az apró, majdnem természetszerű és előre ki nem számitható, a túlkiadásoknak nem nagy százalékát tevő összegektől, melyek a zárszámadásokban mutatandók be, mindén nagyobb összeget igénybe-vevő több kiadás póthitel utján kéressék. Ezen rendeletnek tétetik elég a jelen tőrvényjavaslat által és éh a magam részéről is kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én csak egy mellékes megjegyzéssel akarom figyelmüket igénybe venni, mielőtt magához az elvhez szólanék és ez az, hogy rámutatok arra, hogy ilyszerü hibák kiigazítására irányzott eljárásoknak többnyire az az eredménye, hogy olyas valami történik, a mit senki sem akart és a mit jónak nevezni nem lehet. Mert" azt bizony