Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-53_új
110 LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényhozási utón leendő megváltoztatására is jogosan lehet törekedni, gondollam, hogy ha az állami zárszámadások javítására irányzott törekvésem indokoltságának hiánya miatt eredményre nem vezet, ez eljárásomnak mindenesetre megrovása az én személyemre felette sajnálatos lesz, de magára a hazára semmi tekintetben káros és hátrányos nem lehet; ha ellenben fellépésem, ha nem is most, de a mire főképen számitok, a jövőben ezen fontos tárgy iránt nagyobb figyelem ébresztésével és esetleg támadható eszmecsere "nyomán, habár csak némi részben is eredményre vezet, ez a hazának jelentékeny javára fog szolgáim. Ezeket meggondolván, egy pillanatig sem tétováztam a koczkázat elvállalásában és véleményemnek a nagyméltóságú főrendiház előtti előadására elhatároztam magamat. Felszólalásomban nem fogok foglalkozni a képviselőháznak a zárszámadásokra hozott határozatával, mert törekvésem nem a múltban történt, és zárszámadásaink "mostani alakjában minden esetben pontosan meg nem állapitható hibák nyomozására, hanem inkább oda irányul, a mitől a gyors orvoslást főképen várom, tudniillik a tárgyalás alatt lévő állami zárszámadásban és annak előzőiben nézetem szerint levő hiányok felismertetésére és törvényhozás utján leendő javítására. Á pénzügyi bizottság jelentésére csak azt említem meg, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében bizonyos enquétenek a zárszámadások tárgyában való megtartását és minél előbbi munkába vételét kívánja, de arról, a mitől a gyakorlatban az eredmény főképen függ, hogy az enquete bevégzésével annak eredményéről hol, mikor és kinek tegyen jelentést és adjon véleményt, a pénzügyi bizottság jelentésében egy szó sem foglaltatik. Meg kell még említenem azt is, hogy mind a mellett, hogy szégyenünkre kell elismernünk, hogy a magyar törvényhozásnak rendelkezésére egyetlen biztos és hiteles adat sem áll, a melyből államadósságaink álladékát hitelesen és pontosan felismerhetnék, a pénzügyi bizottság mégis indít ványomnak második részét, mely államadósságaink álladékának kimutatását czélozza, egy szóval sem emliti fel. Pedig hiába, méltóságos főiendek, ha a nemzetet hajlandóvá akarjuk tenni azon súlyos terhek elvállalására, a melyekkel államháztartásunk rendezése együtt jár, okvetetlenül szükséges, hogy azzal fennálló állami terheinket egész komoly valóságukban híven és és őszintén ismertessük meg. (Helyeslés.) A zárszámadási év alatt, melyet az előterjesztett különvélemény gyakran emlit, én nem csupán magát az 1885-iki esztendőnek január hava 1-én kezdett és deczember végén befejezett naptári évét, hanem az annak számlájára következő 1886-iki esztendő első három hónapjában folytatott pénzkezelést is, mint amannak ugyanazon egy költségvetési törvénynyel összehasonlítandó kiegészítő részét értem és azon véleményben voltam, hogy a pótkezelés pénzügyi eredményei, a mint azt a rendes számvitel elvei kívánják s a mint az más állami zárszámadásokban is történik, a naptári év alatt kifejlődött pénzügyi eredményekhez czímenként és rovatonként hozzászámittatnak és igy a zárszámadás első vagyis átalános részében befoglalva vannak; azon tudósításokban azonban, a melyek, a mint igen könnyen lehetséges, magának a számszéknek befolyásával a legközelebb köztudomásra hozattak, az állíttatik, hogy zárszámadásunk első vagyis átalános részében csakis az illető naptári évben történt bevételek és kiadások foglaltatnak; a naptári évben nem foganatosított és igy foganatosítás végett a pótkezelésre hátra maradt kiadások pedig a zárszámadásoknak nem átalános részében, hanem egy más helyen, a részletezésekben, jelesül a részletezéseknek a múlt évi hátralékokról szóló első rovatában foglaltatnak. Igy van-e ez, nagyméltóságú főrendi ház, azt nem tudom; de ha az igy van, az csak a naptári évről a pótkezelésre áthárított kiadásoknak a régebbi zárszámadásokból fen maradott hátralékokkal való összevegyítésével történhetett meg és megtörtént a nélkül, hogy a naptári évről a pőtkezelésre hátra maradott kiadásoknak számszerű összegei magából a zárszámadásból legalább hosszadalmas számitgatás nélkül felismerhetők volnának. Ezen egymástól különböző két felfogása mellett a tényállásnak annak meghatározása, hogy ezen két eljárás közül melyik egyezik meg leginkább a
