Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

Lm. ORSZÁGOS ÜLÉS, tll helyes számviteli elvekkel, melyek azok mindegyikének következményei, hosszadalmas,bonyolódott számításokkal összekötött fejtegetéseket igényelne, a melyek szűk körben igen, de ezen a helyen egyátalában nem lehetségesek. Távol van azért tőlem, hogy ilyenek előadásával a nagyméltóságú ház becses figyelmét fárasztani kívánnám, s azért e tekintetben csak azt jegyzem meg, hogy a számvevőszéknek azon eljárása, mely szerint az ugyanazon egy költségvetési törvénynyel egy summában összehasonlítandó kiadásokat egymástól külön szakítva, két külön helyen, külön számítási adatok szerint számítja fel, a zárszámadásokat még bonyolódottabbá, még nehezebben érthetővé teszi, és teljesen igazolja azon állításomat, hogy a zárszámadásainkban foglalt számadatok egymással össze nem egyeztethetők, nem combinálhatók. És ez az, a miért a zárszámadás maga, legalább rám nézve, csaknem érthetetlenné válik. Az emiitett fejtegetések helyett inkább azon észrevételek némelyikére óhajtok reílectálni, melyek az általam már emiitett tudósításokban legközelebb köztudomásra jöttek. Ragaszkodva egyébiránt továbbá is mindazokhoz, miket különvéleményemben előterjeszteni szerencsém volt, és a miket most is helyeseknek ismerek el, részemről mindenekelőtt meg akarom említeni azon egymástól végeredményökre nézve lényegesen eltérő hat summázatot, a melyek mindannyian a számvevőszék hivatalos hitelességének védelme alatt jelentek meg és melyek közül azt, mely a kitűzött czélnak, a zárszámadási évben folytatott állami pénzkezelés évi végeredménye megismertetésének megfelel, a számvevőszék mindaddig nem jelölte ki, — lehet, ép azért, mert azon számviteli rendszer szerint, melyet a számvevőszék követ, a zárszámadási évben folytatott pénzkezelés végeredménye a valósággal megegyezőleg meg sem állapitható. Ezen summázatok közül is különösen azzal szándékozom foglalkozni, mely a zárszámadásról szóló jelentésben mutatkozik és melylyel a számvevőszék által egy más summázatban kiszámított 40 milliónyi hiánynyal szemben 1885-re a tiszta jövedelem feleslege 3 millió negyvenhatezer forintban állapittatik meg. Mert e summázat és azon hozzá hasonlók melyek a korábbi zárszámadások mellett folyvást bemutattattak, épen azok, melyek a nemzetet pénzügyei valóságos helyzetéről sokáig tévedésben tartották. Azon kérdéses summázat, melyről szólok, nem komoly számítás eredménye, hanem csak a számvevőszék saját contemplatióinak kifejezése. Ezen summázatban ugyanis az év folyama alatt a ministerek által előirt bevételek és utalványozott kiadások évi főösszegeihez a számvevőszék az állami értékpapírok, az államadósságok és állami követelések kezelésénél az állami leltárban mutatkozott nyereségek és veszteségek czíme alatt hozzáad kerek számban a bevételekhez két, a kiadásokhoz öt millió forintot. Ellenben a jövedelmi mérlegben, az állami leltárra való hivatkozással állítólag részletezett jövedelmet és költséget nem képező állami bevételek és kiadások czíme alatt levon a kiadásokból 69, a bevételekből 68 millió forintot és ez összegek hozzáadásával, illetőleg levonásával állapítja meg a 3.046,000 forint tiszta jövedelmi felesleget. Ezen számítása a számvevőszéknek nem ellenőrizhető. Mert egyrészről a számvevőszék arról, hogy a jövedelmet és költséget nem képezhető állami bevételek és kiadások alatt mit ért, és hogy e magában határozatlan és homályos eszmét számításaiban miként alkalmazta, számot nem ad: másrészt pedig az állam ingó és ingatlan vagyonában az állami leltár szerint időközben létrejött változásokat illetőleg az, hogy e változások a befektetett pénzösszeget valóban megérik-e, hogy azok valóban vagyongyarapodásnak, vagyoncserének tekintendők-e, csak a tárgyaknak, melyekre a kérdés vonatkozik, tüzetes ismerete mellett határozható meg, s ennek meghatározása a számvevőszék saját appretiatiójának egyátalában át nem engedhető. És hogy az, a mit a jövedelmet és költséget nem képező állami bevételek és kiadások eszméjének homályos voltáról és határozatlanságáról mondottam, nem puszta állítás, azzal is indokolom, hogy a számvevőszéknek ezen summázatban követett számítása szerint, az