Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-53_új
Lin. ORSZÁG és századok őta rendesen vezetett háztartásoknál is látom, hogy néha, egyes években a jövedelmek, melyek fedezetül fel voltak véve, igen nagy összegekkel hátramaradtak. A költségeket fedezni kell; fedezni miből? Ideiglenesen a pénztári készletekből és kérni azután a refundatiót akkor, midőn a költségvetés előterjesztetik. Ez az, a mit én proponáltam és a mi — ugy látszik — ő excellentiájának nem tetszik . . . Somssich Pál: Nem bizony! Tisza Kálmán mmisterelnök, mint pénz ügyrainister: Én egyébiránt erről nem tehetek, mert más és ennél solidabb eljárást sehol a világon kitalálni nem tudtak. A mi pedig ö excellentiája módositványát illeti, igen kérem, hogy azt már csak azért se méltóztassanak elfogadni, mert az csakugyan — bocsánatot kérek a kifejezésért — semmiféle értelemmel nem bir. Hiszen abból, hogy most 32 millió megszavaztatik, természetesen azt a következtetést levonni, hogy jövőre megint szavaztassák meg valami, nem lehet; mert ha valamely kormány jövőre hitelkéréssel jön, erre nézve ez a törvény semmiféle praecedenst vagy kötelezettséget nem foglal magában. Én tehát a törvények természete, az alkotmányos praxis tisztasága érdekében kérem, hogy ő excellentiája módositványát visszautasítani méltóztassanak. (Helyeslés.) Somssich Pál: Szavaim félreértése miatt legyen szabad még egyszer szólanom. A ministerelnök ur ő excellentiája azt méltóztatik mondani, hogy nem áll az, a mit mondok, mert az egész világon ugy van, hogy ha az állami jövedelmek elmaradnak, azok pótlásáról kell gondoskodni. Én nem mondom, hogy nem kell gondoskodni, csak azt mondtam, hogy a törvényhozás engedélyével, beleegyezésével kell ezt tenni; a törvényhozás beleegyezése pedig nem kéretett és ebben látom én a törvényellenes eljárást. Azután, ha nem volnánk olyan szomorú állapotban, hogy tetemes szükségleteink miatt az állampénztári jegyek 20 és annyi millióval ki vannak merítve, ezek kibocsátása volna az útja annak, hogy a hiányon ideiglenesen segitÍOS ÜLÉS. 109 sünk, nem pedig az, hogy más pénzek költessenek el. Hiszen idegen pénzeknek nevezi a ministerelnök ur is indokolásában ezen pénzeket. Ha tehát idegen pénzekhez hozzányúlnak, ahhoz a törvényhozás engedélye szükséges. E tekintetben bátran hivatkozom arra, hogy ezt minden alkotmányos országban, a hol valóban van alkotmányosság, igy értelmezik. Elnök: Ha senki sem kivan szólni, kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e Somssich Pál ő excellentiája módositványát elfogadni 1 ? (Nem!) A módositvány nem fogadtatik el s igy az 1. §. változatlan marad. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a 2—4, §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Méltóztassanak a méltóságos főrendek közül azok, kik a törvényjavaslatot lényegére és szerkezetére nézve elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A többség elfogadja és erről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a főrendi ház pénzügyi bizottságának jelentése az 1885. évi állami zárszámadás tárgyában. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a bizottság jelentését és a különvéleményben foglalt inäitványt). Ghyczy Kálmán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A vakmerőség egy nemének tekinthető, hogy ezen nagyméltóságú főrendi ház egyik igénytelen tagja észrevételt tesz, megrovást mond, oly állami zárszámadásokra, melyek már hosszabb évek folyama alatt, a törvény által kijelölt alapokra fektetve, egyenlő módon terjesztettek az országgyűlés elé s melyeknek berendezése és számviteli rendszere ellen érdemleges kifogás az országgyűlés egyik házában sem tétetett; minthogy azonban több oldalról értesültem arról, hogy sokaknak véleménye az, hogy az állami zárszámadások jelen alakjokban nem felelnek meg a czélnak, a melynek minden rendezett államban szolgálniuk kell és ezen véleményben saját tapasztalásaim után szerzett meggyőződésem szerint magam is osztozni kénytelenittettem, annak figyelembe vételével, hogy a létező törvénynek
