Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-19_új

I XIX. ORSZ azt, hogy nem biztain a keletruméliai autonóm tartomány tartósságában, mert annak belátására, hogy a keletruméliai autonóm tartomány kevésbé fog a megpróbáltatásoknak hosszú időre ellentállhatni, mint bármely más alkotása a berlini congressusnak, valami nagy éleslátás nem kellett. Ha felemlítettem ezeket, azt csak azért tetteim, hogy indokoljam azon meggyőződésemet, mely szerint a mint azon már előbb sem igen életképes ruméliai autonóm tartomány fenn nem tarthatónak bizonyult, feladatunk többé nem az lehetett, hogy a tényleg csak papíron létezett, és a szeptemberi események által bizonyosan nem erősbödött status quo anle visszaállítását megkíséreljük, hanem az, hogy a tarthaüannak bizonyult állapot helyébe, melyhez Törökország sem ragaszkodott többé, egy oly megoldást keressünk, meiy az életképességnek és tartósságnak legalább némi garantiájával legyen ellátva. A compensatio theoriáját, mint jogot ugyan elismerni hajlandó nem vagyok, legkevésbé oly államokra nézve, melyeknek még határai sem érintkeznek, másrészt azonban kétségtelen előttem, hogy oly megoldás, mely csakis azon állam érdekeit veszi tekintetbe, mely a fennálló szerződéseket bármely okból saját javára széttépni jónak látta, már azért sem bírna a kellő tartóssággal, mert jövőre másokat is ezen példa utánzására fogna utalni. Ha most tekintetbe veszszük méltóságos főrendek, hogy Európa nem rendelkezik a keleten végrehajtó hatalommal, hogy mi nem vállalkozhatunk a föladatra, hogy azt másokra nem bízhatjuk, ugy szerintem kétségtelen, hogy a keleten csak oly alkotás ígérhet némi tartósságot, mely bizonyos természetes egyensúly alapján maga magát lehet képes fentartani. Nem kevésbé fontos reánk nézve, hogy azon megoldás, melyet Európával együtt létesíthetünk ma az önfentartás föltételeivel bírjon, nehogy azután nagy áldozatokkal legyünk kénytelenek magunkat megóvni azon bonyodalmak ellen, melyek következményeit, mint szomszéd állam, mi fognók leginkább megérezni. Ha már most ezen szempontból tekintem azon megoldást, melyről szó van, ugy alig leFŐEElíDI NAPLÓ 1884—87. II. KÖTET. iGOS ÜLÉS. 65 het két vélemény a felett, hogy az úgynevezett personal-unio alapján tervezett megoldás épen az ellenkezője annak, a mit akár nekünk, akár bármely más hatalomnak, mely a Balkán-félszigeten félig-meddig állandó állapotot óhajt, — kívánnia kell. Ezen eszme szerint ugyanis a török suzerainitás alatt álló bolgár fejedelem, egyszersmind Keletrumélia kormányzója is lenne, vagyis azon hivatalnok, kitől függ első sorban meghatározni, mikor leend szükség a török katonai erő behívásáról g ndoskodni. Egyik feladata volna a török hadsereget idejekorán behívni azon esetre, ha Ruméba ismét akarna Bulgáriával egyesülni és netalán a bolgár királyságot kikiáltani. De ez e megoldásnak nem egyedüli gyenge oldala. Ha van a Balkán-félsziget viszontagságteljes múltjában egy történeti tapasztalat, melyből kiindulva biztosan lehet következtetni a jövőre is, a nélkül, hogy ellenkező meglepetéstől lehetne tartani, ugy ez az, hogy keresztyén fejedelmek és keresztyén népek, melyek Törökország suzerainitása alatt állottak, csak addig maradtak az alatt, mig azt lerázniok nem sikerült, miután pedig eddig legalább a török hatalom mindig sokkal erősebb volt, mintsem hogy egy fejedelemnek vagy egy tartománynak kilátása lehetett volna e czéll kizárólag maga erejével elérhetni, ebből következett, hogy az illető fejedelem vagy ország mindannyiszor szükségkép szövetkezett minden elégületlen elemmel, mely a török birodalomban feltalálható volt és mindig csatlakozott azon hatalomhoz, mely a török birodalom ellen bármely okból háborút viselt, akár egyeztek meg végczéljai, akár nem. Ez rövid története a keleti bonyodalmaknak a múltban. Távol van tőlem Bulgária herczegének jóhiszeműségét kétségbe vonni. Mindamellett azonban kétségtelennek kell tartanom, hogy a mi a múltban történt, az még biztosabban fog ismétlődni a jövőben, az illető fejedelem legjobb akarata daczára. A múltban ugyanis a vasallusi jelleg a hajdani viszonyoknak megfelelő és elfogadott nemzetközi állás volt és könnyebben volt eltűrhető már azért is, \ mert több keleti tartományban állott fenn. Ma 9