Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-19_új

66 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. már a fogalom maga anachronismus. Hozzájárul ehhez, hogy a bolgár fejedelem és a bolgár nép lenne az egyetlen, mely e helyzetben maradna. Nézetem szerint tehát már ezért sem fogná hosszabb ideig nyugodtan tűrni ezen ma már alig indokolható viszonyt. Ha pedig mindennek daczára a herczeg opportunitási szempontbői el is akarná azt egy ideig viselni, saját népe fogná az ellenkezőre kényszeríteni. Nem is kellene hozzátennem, mert oly közel fekszik, hogy független Bulgária fejedelme lehet alkalmilag, ha csak saját országának érdekeit kell szem előtt tartania, Törökországnak jó szomszédja is, a suzerain herczeg soha sem lehet jó szomszéd, még kevésbé pedig megbízható kormányzó. Összevonva a mondottakat, ezen történeti tapasztalatok daczára egy oly megoldást fogadni el, mely szerint Bulgária suzerain fejedelme, egyszersmind Kelet-Rumélia kormányzója lenne, annyit tenne, mint bolgár szempontból kényszeríteni a fejedelmet egy újabb forradalomra és a ruméliai kormányzóság által megadni neki az ebhez szükségelt hatalmat és eszközöket. Hogy az ily megoldás sem kielégítő, sem tartós nem lehet, hogy ez senki által sem fogna komolyan vétethetni és igy senkit sem nyűg tatna meg, azt hiszem, bővebben bizonyítgatnom nem kell. Ha, mint előbb emiitettem, a keleten csak oly alkotás ígérhet tartósságot, mely képes önmagát föntartani, ugy a personal-unio alapján - tervezett megoldásról el lehet mondani, hogy az nemcsak hogy nem lenne képes magát fen. tartani, hanem azt fentartani senki más sem volna képes. Ha már most tekintetbe veszszük méltóságos főrendek, hogy ezen megoldás nemcsak hogy nem szüntetné meg a felmerült bonyodalmakat, hanem teljes biztosággal rövid idö múlva újabbakat és nagyobbakat fogna előidézni; ha tekintetbe veszszük, hogy az nem a ruméba! határozatlan viszonyokból keletkezett bajok megoldását jelentené; hanem nézetem szerint annyit tenne, mint a keleti kérdést permanentiába helyezni : ugy azt hiszem méltóságos főrendek, eléggé indokoltam, mi okból tartottam magamat kényszerítve felvilágosítást kérni azon álláspontra nézve, melyet a külügyministerium e tárgyban elfoglal. Hogy ezt most tettem és nem később, annak oka az, mert tartottam, hogy később azon helyzetbe jöhetnék, hogy netalán egy bevégzett ténynyel szemben kellett volna utólagos eriticát. gyakorolnom, a mi oly elvi vagy épen személyes ellenzéki jelleget adhatott volna felszólalásomnak, mely szándékomtól egészen távol van. (Helyeslése) Ezeket kivántam elmondani. Az interpellatio maga, melyet van szerencsém írásban benyújtani, igen egyszerű. Kérem, méltóztassék azt felolvastatni. (Halljuk !) Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa) : ^Igaz-e, hogy tárgyalások folynak Törökország és Bulgária herczege között, melyek czélja az, hogy a bolgár-keíetruméliai kérdés az úgynevezett personal-unio alapján ohiassék meg? Ha igaz, mi állást foglalt el eddig és szándékozik elfoglalni ezentúl a közös külügyi ministerium szemben egy ily alapon tervezett megoldással ?< Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A házszabályok engedelménél fogva annyival inkább kérem, hogy most nyilatkozhassam, mert nem tudhatom, mikor lesz közelebb ülése a méltóságos főrendi háznak, sem azt, hogy azon ülésen bizonyosan jelen lehetek-e ? De különben is az adott viszonyok közt a nyilatkozat ezen helyről csak igen egyszerű és tartózkodó lehet, mert habár — mint Andrássy gróf ő excellentiája is mondotta — az, a ki a külügyeket közvetlenül vezeti és azokért első sorban felelős, itt nincs is jelen, azt hiszem, alkotmányunk természetéből következik, hogy a magyar ministerelnök, mig ezen a széken ül, ha nyilatkozik, azt ugy interpretálják, mint ha a külügyminister tette volna, mert különben ezen a helyen természetesen nem maradhatna, ha saját kezére akarna külügyi politikát folytatni. Kétségtelen, hogy oly viszonyok közt, mint a minők ina mindenki előtt tudvalevően fenforognak, különféle tervek, irányzatok merülnek fel; olyanformák is, minőkről a kérdés intéztetett ; ellentétek is merültek fel és merülhetnek fel. Kétségtelen az is, hogy a törekvésnek an-