Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-17_új
XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 som és ez az, hogy a visszaélések megszokottsága azoknak ritkább előfordulása mellett kevésbé fog átalánossá válni. De mindenekelőtt kénytelen vagyok kimondani, hogy e bajok ellen reagálni erkölcsi kötelessége ugy a kormánynak, mint minden egyesnek. Nagyon nehezíti a kormánynak e tekintetbeni állását az, hogy az összes administratio szervezetében sokkal nagyobb mértékben van a párt éle érvényesítve, mint bármely parlamentáris, alkotmányos, continentalis országban. És ennek következtében azon közegek, a me- \ lyeknek az igazságszolgáltatás és pártatlanság szempontjából kellene moderáló közeget képezniük, ezek folytonos politikai működésűknél íogva igen kellemetlen helyzetbe jönek és jobban vannak igénybe véve, mint a közérzület érdeke hivatva volna eltűrni. Éppen azért szerettem volna, hogy ha e tekintetben az orvoslásra nézve ezen törvényt megelőzőleg, vagy azzal ( egyidejűleg hozatott volna intézkedés javaslatba. [ Remélem azonban, hogy ily intézkedés elmaradni nem fog és hogy a ministerium hivatva fogja magát érezni és maga a képviselőház is sürgetni fogja, hogy a választási eljárás a választások szabadsága és az alkotmányos jogok biztosítása érdekében a helyzet által követelt orvoslás mielőbb életbe léptetíessék. Én \ a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés) Sztáray Antal gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon indokok után, melyeket Apponyi György gróf ö nagyméltóságától és Prónay Dezső báró ő méltóságától hallottunk, részemről csak röviden kijelenthetem, hogy addig, rnig azon remény, melynek az előttem szólott Zichy Nándor gróf ő méltósága kifeje- ) zést adott, hogy tudniillik a választási vissza- \ élések meggátlására szolgáló eszközök meg fognak teremtetni, mondom, a míg ezen remény ténynyé nem válik, én a törvényjavaslatot el nem fogadom. \ Elnök: Szólásra többé senki sem lévén j följegyezve, a vitát bezárom. í A ministerelnök ur kivan szólani. I Tisza Kálmán ministerelnök: Nagymél- ] tóságúelnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) j Kötelességemnek ismerem a szőnyegen levő \ tárgyhoz pár szót szólni s az előttünk fekvő FŐKENDI NAPLÓ. 1884—87.11. KÖTET. törvényjavaslat védelmére kelni. Legnagyobb részt elmondatván már azok, a mik elmondandók, részemről igen röviden nyilatkozhatom. Mindenekelőtt és mindenekfelett Apponyi György gróf előadására kell egy pár rövid észrevételt tennem. Ő nagyméltósága s azok, kik nézetét támogatják, abból indulnak ki, hogy ez a jogkör megszorítása; mert azon jogot, melyet eddig három évenkint gyakorolhatott a választó-közönség, ezentúl csak öt évenkint fogja gyakorolhatni. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a jognak valódi élvezete nem attól függ, mily gyakran, hanem mily sikeresen élhetünk vele; mert ha c^-ak a gyakoriságtól függne, tisztán állna az, a mit egy igen tisztelt főrendi tag ma felemiitett, hogy akkor legalább is évenkinti, vagy havonkinti választást kellene proponálni; azon elméletnek pedig, melyet ő nagyméltósága felhozott, végconsequentiája a mandat obiigatoire, a melyet eddig nem a képviseleti rendszer, hanem a demagóg absolutismus hívei vallanak Francziaországban. Én, méltóságos főrendek, azon megnyugtató tudatban terjesztettem elé a törvényjavaslatot, azzal védtem a törvényhozás másik házában és azzal kérem itt is elfogadtatását, hogy az nem okoz sérelmet a jogon, ha annak gyakorlatát gyériti. És e törvényjavaslat ellen azt sem lehet fölhozni, hogy az ország népének és az ország választóinak nem lett volna kellő módja magát ez iránt tájékoztatni. Hiszen annak 15 éve, midőn a hírlapokban ez eszme felvettetett. Azontúl is egészen elaltatva soha sem volt, a legközelebbi választások előtt pedig határozott párt-programmképen ki volt tűzve. Megtörtént tehát mindaz, a minek a képviseleti rendszer folyományaként ily időben megtörténnie kell, mert ha tovább mennénk is, oda jutnánk, hogy minden egyes választó-kerületnek kellene egy kérdésben nyilatkoznia és máskép nem is lehetne arra vonatkozólag törvényt alkotni: akkor megszűnnék a népképviselet, akkor nem maradna hátra más, mint a plebiscitum és azt kellene proponálni. Hogy ez helyes és jó rendszer, annak vitatásába nem bocsátkozom; azt pedig, hogy épen a mi hazánkban mi lenne belőle, ezt vitatni tán felesleges. Ő nagyméltósága emiitette — es arra nézve 8
