Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-31_új

1S6 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gátja annak, hogy ez most meg nem történt. Ennyit, azt hiszem, a képviselőház naplójára s a tegnap itt tett nyilatkozatokra utalva, elmondhatok. {Helyeslés.) De ismétlem, féltse ő nagyméltósága a megyei autonómiát — a mint tegnap is érintettem — azoktól, kik ugy állítják oda ezen mostani municipalis szerkezetet, mint a melynek megsemmisülésére vezet mindaz, a mi az állam érdekeit okvetlenül érvényesíteni akarja. Azok fogják igenis a municipiumokat megbuktatni, ha megbuktathatnák valaha. Minden viszonyban lesz pedig a magyar népnek és a magyar nemzetnek annyi törvénytisztelete, hogy ha törvény alkottatott, azzal szemben senki felhívására nem fog a piaczra leszállani, {Mozgás) hogy ott buktassa meg a törvényt; de mindenesetre rendkívüli lesz, ha a főrendiházból fog erre fölhivatni. {Élénk mozgás.) A mi már most a továbbit illeti, azt mondja ö nagyméltósága, hogy nem mért a múlt idők mértékével, mert hiszen ő ezen törvényjavaslat mértékével mért. Engedelmet kérek, nem ugy van; ő a törvényjavaslatot az általa most is emiitett indokok miatt nem fogadta el azért, mert a múlt idők mértékével mérvén, nem tartotta szükségesnek az állam érdekében annak intézkedéseit. Mért tehát a múlt idők mértékével. De hát mik ezek a dolgok? Ellenőrzése az állami közegeknek. Hogy ez a municipium jogkörét miben csorbítja, megvallom, belátni képes nem vagyok, hogy az egyöntetű administratio szempontjából igen jó és czélszerü, ha egy bizonyos kormányközeg felügyelete kiterjedhet a közigazgatás különböző ágaira, azt tagadni — ugy hiszem — bajos lesz. A másik a számonkérőszék és hogy ez megtartatván, a közgyűlés előtt a főispán intézkedhetik és bejelentést tesz. Hogy ez miféle »utólagos« bejelentés legyen, a mikor közvetlenül a közgyűlés előtt tétetik, azt nem tudom. Nem is új ez. Meg volt 1870 óta mindig. Most, igaz, a törvényjavaslat praecisebben körvonalozza a jogot, melyet eddig csak a gyakorlat adott, de létezett. Ez tehát oly sérelmes nem lehet. Az, hogy a tisztviselőt ideiglenesen felfüggesztheti és helyettesitheti, megvolt az eddigi törvényben és semmiféle bajt nem okozott; ha lehet kifogást tenni — bocsánatot kérek Magyarország főispánjaitól — azt a kifogást lehetne tenni, hogy nálunk megszokott humanitásból nem éltek ezzel a joggal olyan szigorúan, mint lehetett volna. {Ugy van!) Hogy áthelyezheti a szolgabírót, erre nézve tegnap nyilatkoztam és egy megye részéről sem hallottam ez ellen fölszólalást, sőt sok megye önmagától behozta ezt. Hogy a főispán, az alispán, illetőleg a polgármester útján az alárendelt tisztviselővel intézkedhetik, az igaz, nem volt kimondva, de legyen meggyőződve ő excellentiája, hogy a hol az administratio jól ment valóban, ott törvény nélkül is meg volt ez a főispán és alispán közti jó viszonynál fogva. De szükséges biztosítani a törvényben is. Nem is tudom, miben sértené ez meg a megyei önkormányzatot, midőn a főispán intézkedik az alispán útján és midőn még az alispánnak mód is adatik arra, hogy a magára nézve sérelmes intézkedés ellen felebbezéssel, felszólalással éljen, midőn azután az ügy eldöntése a belügyministeriumra tartozik. Egy van, igaz s ez az i) pont harmadik bekezdése, a melyben elmondatik az, hogy igenis ott, a hol a haza érdeke halasztást nem tűr, ott egyenesen is rendelkezhessék a főispán. Hát, méltóságos főrendiház, ezt én okvetlenül szükséges dispositiónak tartom. Hála isten nem sok ilyen eset volt, de volt egy-kettő, mióta belügyminister vagyok és nem tagadom — vádoljon érte, a ki akar — intézkedtem törvény nélkül is; mert ott hol az államérdeke kívánja, még az 1848-iki törvény szerint is a minister felelős a mulasztásért. De sokkal czélszerübbnek, alkotmányosabbnak tartom, hogy a mit ki kell mondani, az a törvényben mondassák ki, hogy mindenki tudja, hogy az egyiknek alá kell magát í vetni, a másiknak pedig nemcsak joga, — mert a törvény, mikor jogot ad, kötelességet is ad — de kötelessége azzal a joggal élni. (Helyeslés.) Ezeket elmondva, kérem méltóztassék a szakaszt, ugy a mint van, elfogadni. (Helyeslés.) Kálnoky Dénes gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon módosítás, a melyet tettem és a melyet tisztelt elnök urmár elfogadottnak jelentett ki. (Felkiáltások: Még nem j hozatott határozat!) De hozatott; nem tetszett talán S figyelni. (De nem hozatott!) Meglehet, hogy én i tévedtem. Ezen esetben bocsánatok kérek. Én