Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

178 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ezen bizonytalan állapotúak nem valának eddig is még károsabb következései, az leginkább romlatlan, józan népünknek s a kezelő orgánumok tapintatos eljárásának köszönhető. És e tekintetben, jövőben is az legyen főtörekvése a kormánynak, hogy alkalmas orgánumokkal lássák el magokat; úgy hogy ezen czél elérhetésére szolgáló módok kellő megválasztását tekintem én a törvényhozás első teendőjének. Ezen törvényjavaslat megítélésénél tehát az a főkérdés, el lesz-e annak határozatai által a czél teljesen érve ? És ez az, a miben én kételkedni merek, a miről nem hiszem, hogy elteljék, mint jelenleg, megint 16 év, hogy be ne lássa az ország, hogy a mit ma teremtünk megint csak félszeg rendelkezés és pedig azon egyszerű okból,, mert 1848. óta, a midőn a parlamentaris rendszert fogadá el az ország, a megyék utasitásadhatási jogának megszüntetése után, mint nemzeti függetlensége s jövő boldogsága egyedüli panaceáját, annyira meghonosult az, oly mély gyökereket vert hazánk talajában, hogy az amaz ős autonóm önkormányzati, — hogy úgy mondjam — megyei rendszerrel, melyet 1848. lényegében megváltoztatott s mely azóta mind inkább s mindeddig gyengült, mig ma már csak árnyékként lebeg szemeink előtt, kiegyezkedni többé nem fog soha. Szerintem itt nincs közép út, itt nincs a compromissumoknak, hosszas experimentatióknak helye, ha felakarjuk a parlamentarismust s a megyékből jövőre annyit a mennyit lehet tartani, csak egy mód van: a szerepek megosztása, parlamentáris'kormány minden attribútumával és igy a kinevezés korlátlan jogával megyék által gyakorolható legszigorúbb control mellett, mely contrólt is kétségtelenül szigorúbban fogja a kormány által kinevezettek irányában gyakorolni, mintha saját választottai állanának az alatt; más középút ma már nem képzelhető. Erre azonban azt halljuk ellenvetésül, hogy ha dato, non concesso, igy állana is a dolog, még az nem érett meg odáig s a választás jogától sem örömest válnának meg az azt még ma gyakorlók. De hát kérdem, 1848-ban nem fosztattak-e meg százezrei e jogtól, kik azt addig a megyékben gyakorolták, Borsodban én még 6,000 nemes emberrel restauráltam, e jogot gyakorlók száma ma már 400 ra apadt le, ha ei;y tollvonással 5,600 jogosultat minden kárpótlás nélkül meg lehetett e szép jogától fosztani, egy jó állami administratio lehetőségének kedveért ezt a 400-at hasonlóvá tenni sem lenne nehéz, kivált ha megmondják neki, hogy hiszen úgy is csak maradványa a mostani választás joga a réginek; mikor biráit választá, ma már megyei törvényszékek, járásbíróságok pótolják — és igy a kurmány által kinevezettek — azok helyeit, kiket az előtt a nemesség magának választott birákul. De hát czélszerű az, hogy az administratiót kezelők részben választottak, részben kinevezettek ? Amazok soha sem tekintették magukat a kormány felelősségének alárendeltekül. E megkülönböztetés magában is anomália már. De meg a választások kikre szorítkoznak 1 — Csak a megyebeliekre, mig a kinevezés ekként korlátolva nem lenne. De meg nemzetiség tekintetében is nem inkább várható-e, hogy a felelős, de loyalis részrehajlatlan kormánynak jobban sikerül fentartani e tekintben az egyensúlyt, mint ha nem gyakorolhatna befolyást a maga részéről s magokra hagyná azokat ? — Aztán kik közül választatik ma? Hajdan csak a privilegiált classis, a nemes ember volt választható, még pedig a >bene possessionatusé« volt az előny; ma meg fordítva áll a dolog, ma kényes kérdés a hivatal a megyékben. Itt is czélszerűbb lehet, hogy ne közvetlenül jöjjön a hivatalt keresők serege contactusba a főispánnal és candidationalis bizottsággal, hanem a localis viszonyok fölé emelkedve, más tekinteteket is figyelembe véve, rendelkezzék kinevezés utján a kormány. Mondám, hogy ma is már nagyrészt kinevezettekből áll az ujjon szervezett megye; ott vannak a közigazgatási bizottságok, melyek részben kinevezettekből állanak, ott van a mostani 80. §-a a törvénynek, mely a főispán számára tart fel sok kinevezést. De régebben 1848. előtt is nem kinevezettek szerepeltek-e nagy mérvben 1 hiszen a sedriák