Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 175 esetében csupán pártállás tekintetéből felmentethetik állásától, mint a franczia préfetek, sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartom. A mire még később visszatérek. A főispánok nemcsak az 1870: XLEL törvényczikk értelmében, de régi törvényeink rendelete szerint is hivatva voltak a közigazgatás vezetésére lényeges befolyást gyakorolni; mert már az 1723-ik évi LVI-ik törvényczikk azt rendeli: »Quandoquidem Supremi Comites illorum Comitatuum, quibus proficiuntur, Moderatores essent, ac tam publicomm et politicorum negotiorum, quam justitiae administrationis curam sibi principaliter commissam haberent, statuitur, ut, nisi in publici Regis et Regni megotiis servitiis propediantur, in Comitatibus quibus praesunt, continuo resideant.c És itt legyen szabad mellékesen megemlitenem, hogy az 1844-dik évi november 11-én kelt legfelsőbb kéziratnak s az ennek alapján az elavult Mária Terézia-féle főispáni instructio helyett 1845. vagy 1846-dik évben kiadott új főispáni utasításnak, mely azután administratorí rendszernek nevezetetett el, tulajdonképen nem volt más czélja, mint az, hogy a főispánok a törvény által reájuk ruházott kötelességek teljesítésére szoríttassanak, kik pedig arra nem vállalkoztak állásuk tényleges megta tásától felmentessenek, nem pedig valamely törvénytelen Kreishauptmann-rendszer alattomos becsempészése, mely feltevést a halhatlan nevű nagy nádor, az alkotmányos érzésű akkori főcancellár Apponyi György gróf és sok jeles hazafi közreműködése önkényt kizárt. Elesvén tehát most a főispánoknak mint olyanoknak a törvényhozásban való részvéte, önkényt adva van az, a mire ezután állásuknál fogva egyedül hivatva lesznek, a közigazgatásnak az alattok álló törvényhatóságok területén való felsőbb vezetése és tágkörű ellenőrzése. És ha erre kellő képzettséggel bírnak s törvényes kötelességeknek pontosan és lelkiismeretesen megfelelnek, a mi a kormány bizalmának egyedüli alapját kell hogy képezze, nem tartom indokoltnak, hogy kormányváltozás esetén a főispán csak azért, mert a megelőző kormány által neveztetett ki, állásától felmentethessék ; mert én a főispánt sem pártalakitásra, sem a képviselőválasztásoknak a kormánypolitika szellemében való befolyásolására, hanem a törvény és törvényes rend fentartása feletti őrködésre vélem hivatva és hosszas föispánkodásom alatt a kormány részéről is mindig ezen felfogást volt alkalmam tapasztalni; különben is feltehető lévén, hogy a föispáuok nagyobb része, ha a kormány változott politikai irányzatával egyet nem értenek, állásuktól önként megfognak válni, vagy a kormány tudni fogja a nem kedvelt főispánná! százféle módon megértetni, hogy állásától való megválása szívesen fogadtatnék. És azért én a főispánok hatalmának terjesztését sem tartom szükségesnek. De nem azon gyanúsító feltevésből, hogy a főispánok ezen tágított hatáskörrel valóságos pasák és a kormányhatalom vak eszközei fognának lenni, hanem azon — tapasztalásból merített —• meggyőződés alapján, hogy a főispánok mindazt, a mi az államakarat érvényesítésére s a közigazgatás tágkörü ellenőrzésére megkívántatik, eddigi törvényes jogkörükben is feltalálhatják; mig a nekik adatni szándékolt új jogok inkább csak alakiak és hatásosan gyakorolhatók nem lesznek, hanem alaptalan gyanút, féltékenységet és bizalmatlanságot gerjeszthetnek. Ezeken kivül nem tudok meggyőződni annak czélszerüségéről, hogy a szabad királyi városok viszonyainak rendezése a megyei törvényhatóságokkal egy éő ugyanazon törvénybe foglaltatott, a mint azt már az 1870-ik XLII. törvényczikk alkotásánál sem helyeseltem ; mert a városi törvényhatóságok viszonyai mégis lényegesen különböznek a megyeiektől, a törvényhozás a szabad királyi városokról azelőtt is mindig külön törvényekkel intézkedett és a szabad királyi városok magukat úgyis a törvényhozás mostoha gyermekeinek szokták tekinteni; különösen pedig a rendőrkapitány kinevezésének a főispáni jogkörbe való vonását, addig, mig a rendőri költségeket egészben a városi municipium tartozik viselni s a választási rendszer fenáll, sem indokoltnak, sem méltányosnak nem ismerhetem. Ezek lennének a törvényjavaslat iránti átalános igénytelen észrevételeim és inkább csak szerény scrupulusaim, melyeket, mint a közigazgatásnak agg rokkantja, a törvényt benyújtó