Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

176 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. minister úr bölcsesége s a jó közigazgatás kellékeinek elméleti és gyakorlati széles ismeretei iránti őszinte tiszteletem mellett is, sőt talán éppen e miatt, különösen a törvénynek ily messze menő comprehensiv alakban leendő megalkotására nézve tartózkodás nélkül előterjeszteni ösztönözve éreztem magamat. Miután azonban a törvényhozás már elfogadta azon methodust, hogy az országos törvényhatóságok állapotai és viszonyai különbség nélkül egy és ugyanazon törvényben rendeztessenek •— a mi mellett szintén szól némi tekintet — s a törvényjavaslatban több oly részletes intézkedés foglaltatik, melyet javításként örömmel üdvözlök, mint a bizottsági tagok mandátumának tiz évre terjesztése, néhány hivatalos állásnak a választás esélyeitől való mentesítése, a nyugdíjalapok obligativ megalkotásának elrendelése, a járási tisztviselőknek a községi elöljárók irányában adott hatályosb fegyelmi hatalom és több más czélszerű intézkedés, én a törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva magamnak az egyes szakaszokra nézve szerény észrevételeim esetleges előterjesztését. (Élénk helyeslés.) Prónay Dezső báró; Méltóságos főrendek! Ha a mai napon a vita folyamán nem merült volna fel az a jelenség, hogy ugy a most, tárgyalt javaslat mellett felszólalok, egymástól nemcsak eltérő, de ellentétes álláspontról támogatták a javaslatot, mint azok, a kik a javaslatnak átalánosságban való elfogadása ellen nyilatkoztak, ezt nemcsak eltérő álláspontból, hanem ellentétes álláspontról is tették, tartózkodnám a felszólalástól; igy azonban legyen szabad, méltóságos főrendek, inkább csak szavazatomat mintegy indokolnom, mintsem nézeteimet kifejtenem. Felszólalok, nehogy esetleg adandó szavazatom oda magyaráztassék, mintha talán én is csatlakozni kívánnék azokhoz, kik e törvényjavaslatot azért nem fogadják el, mivel az nem lépteti életbe a közigazgatási tisztviselők kinevezését, a közigazgatás államosítását. Nem először fordul elő, méltóságos főrendek, a közigazgatás rendezésének kérdése e házban s már többször történt utalás arra, hogy korunk igényeinek, a modern cultur állam czéljainak megfelelő közigazgatást csakis kinevezett tisztviselőkkel lehet életbe léptetni s keresztülvinni. A választási rendszer feltétlen hívei e javaslatot nem fogadják el, egyesek azonban, — s történt ily értelmű felszólalás e házban ez alkalommal is, — elfogadják e javaslatot mint egy állomást azon az úton, mely az általok óhajtott czél felé, tudniillik a közigazgatási tisztviselők kinevezése felé vezet, azt mintegy közelebb hozza. Ha, méltóságos főrendek, közigazgatásunkat bírálgatni hallom, a legellentétesebb nézetek merülnek fel mindenkor, s ennek okát igen könynyen megtalálhatom; mert közigazgatásunknak éppen egységes jellege nincs, mert az nagyban és egészben ma még municipalis, tehát helyi autonómiával van összekapcsolva a helyi viszonyok szerint is különféle, tehát az ország némely részeiben meg vagyok győződve, igen jó, sok helyütt és átlag, nézetem szerint, kielégítő, némely helyütt be kell vallani, hiányos és rósz. Kiki azon tapasztalatokat használja már most fel álláspontjának indokolására, melyeket ő közvetlen környezetében tett. A közigazgatás egyöntetűségének hiányában magában véve inkább előnyt, mint hátrányt látok, mert ez felel meg specialiter hazai viszonyainknak. Országunk tudniillik történeti múltjánál fogva, természetrajzi s geographiai viszonyainál fogva s mint polyglott ország a legkülönfélébb viszonyokat tünteti elénk és valósággal nincs nehezebb, mint oly törvényt alkotni, mely Magyarország minden részét illeti s mely, nem azt mondom, hogy egyaránt jó, de valósággal a legapróbb részletekig életbe léptethető legyen. S azért fektetek nagy súlyt, méltóságos főrendek, a helyhatósági önkormányzat fentartására, mert főbb állami érdeket látok abban és nagy veszélyt látnék abban, ha ez iránytól eltérve, mindenben a különben is sajnos, szerintem, már nagyon is messze menő centralisatiót a végletekig akarnók vinni. Azok, méltóságos főrendek, a kik a kinevezési rendszernek feltétlen hivei, leghatalmasabb argumentumukat e rendszer támogatására abból merítik, hogy fontos állami érdek érvényesülése egyedül ez által volna biztositható s ez által volnának paralysálhatók bizonyos centrifugális