Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 169 •— ezt a főispánra hárítani, ez nem politikai felelősséget jelentene, hanem egyszerű polgári kötelezettséget, melylyel egymás irányában minden magánember is tartozik; politikai felelősségről pedig szó sincsen az egész törvényjavaslatban, nincs is, mint mondám, említés oly önálló bíróságról, melynek eléje akár a főispánt akár a törvényhatóság többi tisztviselőjét idézni vagy a közigazgatási téren elkövetett visszaélések miatt bepanaszolni lehetne. Magában értetődik, hogy a ministeriiimot ily részrehajlatlan fórumnak el nem ismerhetem. És ez nagy hiány, mely miatt a közönség nem képes a visszaélések ellen törvényes eszközökkel védekezni, törvényes utón magának elégtételt szerezni, kénytelen ezeket eltűrni, a mi pedig elkeseríti a közérzületet, veszélyezteti az alkot mányos szabadságot, sőt koczkáztatja az állam békés belbiztosságát. Mellőzöm állitásom bővebb fejtegetését; igen messze vezetne el ez; csak azon ellenvetésre vagy helyreigazításra terjesztem ki figyelmemet, melyet e törvényjavaslat tárgyalása alatt több oldalról volt alkalmunk hallani és olvasni, melyet körülbelül igy fogalmazha" tok. Az alkotmányosság teljes biztosságáért az országgyülésileg felelős kormányzási rendszer eléggé kezeskedik, ez véd meg a közigazgatási visszaélések ellen, melyeket a mennyire lehet meggátolni, legalább megtorolni van hivatva az országgyűlés, első sorban annak képviselőháza. Annyi igaz, hogy a jelen kor műveltebb népei, okulva a régi és újabb idők, különösen a nagy franczia forradalom szomorú eseményein, hogy hasonló veszedelmeket kikerüljenek, az alkotmányosság paizsával vértezték fel magukat, s minden irányban az alkotmányossággal védekeznek, az alkotmányossággal, mi nem más, mint az alapul letett törvényekben gyökerező ellenőrzése az állami hatalom felelősség melletti gyakorlatának; — igen — ellenőrzés és felelősség, e két fogalom valósitása képezi az alkotmányosságot, a hol ezek hiányoznak, ottan nincsen, nem is lehet valódi alkotmányosság, lehetnek alkotmányosságot hangoztató törvények, de ezek csak mint irott betű léteznek, mely az írás szavai szerint ölhet, de nem elevenít. FŐRENDI NAPLÓ. 1884—8?. KÖTET. II. A valódi alkotmányosság egyenes ellentéte a korlátlan hatalomnak, bárki és miként gyakorolja azt; mert ez nem ismer hatalmat ellenőrzés nélkül és nem tür hatalmi gyakorlatot felelősség nélkül, mégis megköveteli, hogy minden intézmény, mely az alkotmányos államban létezik vagy létesíttetni szándékoltatik, magán viselje az alkotmányosságnak e két jelzőjét az ellenőrzést és a felelősséget. Hazánkban is, mint alkotmányos államban szintén ellenőrizve kell lennie minden hatalomnak és felelősnek kell lennie mindenkinek a ki az állam hatalmának gyakorlatára hivatva van, igy első sorban: a koronás király — kinek személye szent és sértethetlen — ministeremek ellenjegyzése mellett bocsátja ki rendeleteit; ezek pedig t. i. a ministerek ellenjegyzéseikért felelni tartoznak, valamint felelősek más intézkedéseikért, rendeleteikért, sőt minden kormányzási eljárásukért is az országgyűlésnek, első sorban a képviselőháznak, mely őket ellenőrzi, megszámoltatja, feleletre vonhatja, vádolhatja, esetleg perbe is foghatja. És a képviselőház? — szinte elakadok ezen kérdésre a felelettel — mert hát a képviselőház voltaképpen senkinek sem felelős. De hát igy van ez másutt is Európa alkotmányos államaiban, majd mindenütt, az egy helvét köztársaságot némileg kivéve, hol esetleg, ha bizonyos számú képviselő kívánja, közvetlenül a népre történhetik hivatkozás. Különben többé-kevésbbé min. denütt meg van ezen hézaga a felelősség lánczolatának, mely kiegészítve még sehol sincsen. Pótolja azonban némileg, de csak némileg — mondom — pótolja ezen hiányt a képviselők időnként választása, melynek tagadhatlauul van hatása a különben teljesen független képviselőkre. E hatás pedig annál nagyobb, minél gyakoriabbak a választások és rövidebb időre adatik a mandátum és annál gyengébb minél ritkábbak a választások és hosszabb időre adatik a felhatalmazás. Ugy, hogy nálunk már ezentúl sokkal lazább lesz ezen hatás, mert az öt évre nyert mandátum mellett öt esztendeig fogja szabadon gyakorolni annak előjogait a megválasztott s ezen idő alatt még inkább foghatja, azt ha — lelkiismerete engedi — saját érdekében is felhasznái22