Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-30_új
170 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatni; hogy azonban a választások, csak némileg is képesek lehessenek pótolni a felelősség hiányát, azoknak mindenesetre teljesen szabadoknak, minden illetéktelen, kivált felsőbb, kormányi befolyástól menteknek kell lenniök, de hogy ilyenek lehessenek, éppen erre szükségesek a megyei és városi helyhatóságok. Érezte már ezt az 1848-iki törvényhozás, mely a képviselők választását szabályozó V. törvényczikkében a , választások vezérletével nem a központi kormányt, hanem határozottan a helyhatóságokat ruházta fel és az emiitett czikk 7-ik szakaszának 6) pontjában a választási törvény rendeleteinek végrehajtásával nem a belügyi vagy bármely más ministert, hanem az alispán elnöklete alatt egy több tagokból álló központi választmányt a suprema inspection, a legfelsőbb felügyeleti jogon kivül, semminemű más befolyás a választásoknál törvényesen meg nem illeti. Ha már jövőre ezen törvényjavaslat szerint a megyék és városok elveszítenék azon helyhatósági önállóságot, melyet bennök a törvényhozás akkor, midőn a választások vezényletét reájok bizta, feltételezett, igen természetes, hogy ezen önállósággal együtt a választások szabadsága is elenyésznék, mert a főispántól függő törvényhatóság nem lenne képes ennek hatalmát ellensúlyozni és kénytelen lenne tűrni, hogy az egész választási eljárás a főispán akarata, — hogy ne mondjam — parancsolata szerint keresztül vitessék, miből azután azon alkotmányos falsum következnék, hogy lenne felelős kormányunk elméletben, de gyakorlatban nem, mert nem léteznék olyan független önálló törvényes hatalom, mely azt ellenőrizné, alakulván a képviselőház többsége a kormány befolyása alatt választott tagokból, kiket önállóknak és függetleneknek elismerni csakugyan nem lehetne. Ezért állitám beszédem elején, hogy a törvényes körükben szabadon mozgó helyhatóságok nem állanak ellentétben a parlamentáris felelős kormányzási rendszerrel, sőt inkább ennek kiegészítő részét képezik és hiányait pótolják; ilyenek nélkül hazánkban a választásokat szaba. don megejteni nem is lehetne, mert közvetve vagy közvetlenül — mindegy — a központ kormány befolyása fogná ezeket is vezérleni mi által ennek, tudniillik a kormánynak egészen úgy sem mellőzhető befolyása annyira fokozódnék, hogy az ellenőrzésnek, az alkotmányosság ezen nélkülözhetlen lényeges feltételének egészen föléje emelkednék és ezt merőben illusoriussá tenné. A mi azután oly neméhez az absolutismusnak vezetne, mely rosszabb és veszélyesebb minden más absolutismusnál, mert megalapítaná a kormánypárt korlátlan uralmát. És az ilyen kormánypárti uralom alól, ha az egyszer gyökeret verhet, nincsen törvényes menekülés, uralkodik az mindaddig, mig hatalmának önkénykedése alatt a népek, nemzetek béketűrése meg nem szakad. Ily veszélyektől csak a független szabad képviselőválasztások menthetnek meg bennünket, melyek nélkülözhetlen feltételét hazánkban a törvényes körökben szabad önkormányzattal ellátott megyék és városok képezik; ennélfogva én ezek fentartását az alkotmányos szabadságra nézve szükségesnek, a felelős parlamentaris rendszer kiegészítésére nélkülözhetlennek tartom; ugyanazért ezen törvényjavaslatot, mely, felfogásom szerint, eddigi törvényhatóságainkat, helyhatósági jagainkból egészen kivetkőzteti, nem fogadhatom el. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Legyen szabad egy pár szóval lehetőleg röviden indokolnom álláspontomat, először pedig egy pár megjegyzést tennem. (Halljuk!) Az egyik megjegyzésem vonatkozik arra, hogy az, a mi átalában főleg Zichy Nándor gróf ő méltósága által az administrativ rendszerről elmondatott, nem a törvényjavaslatot magát illeti, de illeti azt a törvényt is, a mely most életben van. Mert hiszen, mint ő méltósága maga is mondotta, hogy átalában az administratióra vonatkozó minden eltérő nézete daczára, ép azért fogadja el a törvényjavaslatot, mert az ő nézetének megfelelőleg eszközöl javításokat, az eddigi, egyébiránt általa egészben nem helyeselt rendszeren. Ha tehát egyátalában a felhozott érvek ellen szólok, kötelességem lesz röviden rámutatni, hogy a felhozott argumentumok legnagyobb része csakugyan nem csak e novellaris törvényt, de a ma életben levő 1870 : XLII. tőrvényt egyaránt illeti.