Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

16'8 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS megyék és városok nem ellentétesei a felelős kormányzási rendszernek, sőt inkább ennek ki­egészítő részét képezik. Ezek szerint tehát ala­posan indokolhatnám azt, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban sem frgadhatom el, mert a törvényjavaslat, úgy a mint az most előttünk van, azt, mit elvben el­ismer,, a megyék atonomiáját, azaz helyhatósági önkormányzatát;, azt alkalmazásban nemcsak korlátozza és túlságosan megszorítja, de a fö- j léjök állítandó, tólök egészen független, nekik I bem felelős főispáni hatalmi körnek kiterjesz­tésével majdnem egészen megsemmisíti, a mit. pedig a szabad választásokra nézve egyik kéz­zel megad, ázt másik kezével vissza is veszi, midőn az 1872-iki kijelölési rendszert nemcsak fentartja, hanem az egész választási korszakra kiterjedhető helyettesítések, voltaképen kineve­zések jogával is felruházza a főispánokat. Ezen ellentétet, mely az elfogadni látszott alapelvek és azok alkalmazása között létezik, lehetne és kellene kimerítő bővebb fejtegetés­sel taglalva feltüntetnem, ha remélhetném, hogy lörekvésemnek csak némi sikere lehet, de mivel ezt nem remélem és a törvényhozás mindkét házában ismert helyzetünknél fogva nem is remélhetem, kötelességemet teljesítendő, lelki­ismeretem megnyugtatása végett, inkább csak jelezni fogom azon nézetem szerinti fogyatko­zásokat, hibákat és tévedéseket, melyek miatt ezen javaslat, ha törvénynyé válik, nem fogja előidézni azon üdvös eredményeket, melyeket attól várni jogosulva volnánk. És mindez miért? Azt mondják az állam teljhatalmának és a végrehajtó hatalom tekintélyének bizto­sítása végett! Az állam teljhatalma belügyi tekintetben ilyen biztositásra nem szorul, mert ennek tel­jességét, mint minden független önálló állam­nak nélkűlözhetlen feltételét, alig vonja valaki kétségbe, és — kivéve talán azokat, kik az államok létjogát egyátalában tagadják — el­ismeri mindenki; hiszen ennek fentartása ha kell megvédése képezi a hazafiságot, melyben versenyez a hazának minden hű polgára. A végrehajtó hatalom tekintélyének bizto­sítását azonban én is szükségesnek tartom, csakhogy e tekintetben két irányban merül fel a biztosítás szüksége: egyik, hogy a végre­hajtó hatalom elég erővel és tehetséggel bírjon arra, hogy a közigazgatás terén törvényes in­tézkedéseit akadály és akadékoskodás nélkül foganatosíthassa, a másik, hogy hatalmának gyakorlati érvényesítése ne nyújthasson al­kalmat olyan visszaélésekre, melyek az állam polgárainak, sőt az egész nemzetnek érdekeit és alkotmányos szabadságát, érzékenyen meg­sértik, illetőleg veszélyeztetik. Hogy áz eísö Irányban való biztosításról eléggé sőt. túlságosan van gondoskodva a tör­vényjavaslatban, arról mindenki meggyőzöd­hetik, ha annak szakaszait elolvassa, meg­találja azok között a íentartott jogoknak azon hosszú sorát, melyeket a kormány közvetlenül magának kötött ki és azokat is, melyeket a főispáni hivatalra ruházott át, azért, hogy közvetve ezekkel is maga rendelkezhessék, még pedig oly mértékben, bogy ha a főispánra ru­házott, jelesen az 57-ik szakaszban körülirt jogok fentartatnak, akkor a főispán nemcsak nem lesz, mint volt eddig, s, nézetem szerint, lennie kellene ezentúl is, a megyének legelső tisztviselője, hanem mint a végrehajtó hata­lom hivatalnoka egyszersmind ura lesz ugy a megyei, mint a városi helyhatóságnak, kinek szabad jóakaratatától fog függni, hogy a hely­hatóság önkormányzati jogát méltányolja vagy tetszése szerint ignorálja. Nem sorolom fel mindazon előjogokat melyek a kormánynak a megyék és városok feletti teljhatalmát biztositják, a főispáni ha talmat pedig annyira fokozzák, hogy mellette, helyesebben mondva, alatta a helyhatóságok eltörpülnek, majdnem megsemmisülnek, csak azt az egyet emelem ki, hogy a főispán, ki annyi hatalommal van a megye felett ellátva, ennek irányában éppen semmi fe­lelőséggel sem lenne lekötelezve, nincs is gondoskodva olyan részrehajtatlan és függet­len bíróságról, mely előtt ellene panaszkodni, igazságos elégtételt követölni lehetne, mert" a 90. §-nak azon magyarázatát: >ha a tisztvi­selő illetékes meghágyásből és meghagyás sze­rint jár el, á kärtälänitási keresetek mrWáig" azok ellen intézendők, kik a törvénytelen cse­lekvényt elrendelték c ha lehetne is —mondom*

Next

/
Thumbnails
Contents