Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 167 De erre, habár javit a he yzetén, ezen törvényjavaslat még nem elégséges. Helyeidéin, hogy léiryegében érintetlenül hagyta a válasz- l tást, nem csupán politikai, hanem czélszeröségi j tekintetekből. A kiknek kötelessége vele foglal- ; kőzni, jól tudják, mily nehéz szabadulni még j csak egy alábbrendelt kinevezett hivatalnoktól is, ha elég ügyességgel bir, hogy a legvégső fegyelmi büntetést elkerülje, legyen bármily hanyag és hasznavehetlen, örökös nyűg marad a közönségen. Azt a correctivumot tehát, mely a választásban rejlik, nemcsak hasznosnak, de szükségesnek tartom. Nagyon természetes, hogy a kormány nem maradhat befolyás nélkül azon hivatalok betöltésénél, melyek teendőik természeténél fogva épen annyira államiak, mint municipálisak.gDe erre elegendő befolyást biztosit a kijelölés joga, nem ugyan a javaslott alakban, mit azonban majd a részletes vitánál leszek bátor bővebben kifejteni. Azonban, méltóságos főrendek, úgy vagyok meggyőződve, hogy addig nálunk jó közigazgatás nem lesz, mig a teendők a közigazgatás minden ágában nem decentralisáltatnak, olymódon, hogy minden exponált közegnek a maga hatáskörében a lehető legtágasabb cselekvési tér engedtessék. Ez mig egyrészt megtörné a bureaucratia merevségét, másrészt tetemesen leszállítaná a központi hivatalok teendőit és ezeknek~nev(P zetes reductióját tenné lehetővé. De erre okvetlen szükséges a felügyeletnek is megfelelő decentralisatiója. Meg vannak erre már is a szükséges közegek ; a főispán és a közigazgatási bizottság, melyet én Tisza Kálmán belügyminister ur ő nagyméltósága legszerencsésebb conceptiói mellé sorozok, csak kár, hogy fél utón állott meg vele. Ezekbe kellene összpontosítani az állami és törvényhatósági közigazgatás minden szálát es ellenőrzését. Ezeket kellene felruházni azon temérdek apróbb teendő végleges elintézésével, melyekkel most a központ minden szükség nélkül terheltetik. De a jó közigazgatás biztosításának másik garantiája a jó és szigorú fegyelmi törvény, f Ez irányban lesz ugyan javulás az eddigi tör- • vény módosításával, de csak a gyakorlat fogja megmutatni, vájjon megfelel-e a várakozásnak. És most még csak pár szóval akarok reflectálni arra, a mire a centralisatio hívei oly nagy súlyt fektetnek, tudniillik a nemzetiségi túlkapások elleni védekezést. Voltak idők, midőn a centralisatio csakugyan hatalmas és egyedüli eszköze volt az államok consolidatiójának, hisz volt idő, midőn maga a feudalismus is haladás volt. De ma már a centralisatio, mely csak synonimája a hatalmi szónak, erre elégtelen, sőt a reactiót valószínűleg csak fokozná. Én azt hiszem, hogy a csakugyan komoly baj enyhítése, sőt talán orvoslása társadalmi utón is lehetséges még, de ha ebben csalódnám, úgy pillanatig sem haboznám a nemzetiségi törvény oly módosítását javasolni, mely a példátlan bőkezűséggel nyújtott előnyöket megvonja azoktól, a kik azzal csak visszaéltek és fegyvert kovácsoltak az állam egysége ellen. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Somssich Pál: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A törvényjavaslat részleteibe nincs szándékom belebocsátkozni, az előttem elmondottakra sem reflectálok, hanem egész átalánosságban fogok nyilatkozni. (Halljuk!) Ha hihetném, hogy e törvényjavaslaton, tárgyalásának mostani fokozatán, még jelentékenyebb változtatásokat és érdemleges javításokat kivívni lehetne, nem kímélnék sem időt, sem fáradtságot, sőt próbára tenném a méltóságos főrendek becses béketűrését is, hogy hosszabb fejtegetések és behatóbb érvelések által meggyőzzem arról, hogy az általam nézlelt, contemplált változtatások és javítások czélszerűek, hasznosak, sőt szükségesek, ennélfogva pártolásra méltók is, s megragadnám ezen alkalmat annak bebizonyítására, hogy a régi megyék ezen századokon át fennállott, a nemzet történetével együtt fejlődött s annyi vész és viharral megküzdött hagyományos ősmagyar intézményt sem egyszerűen félrelökni, sem helyhatósági jogaiból úgy kivetkőztetni — mint azt az előttünk fekvő törvényjavaslat teszi— nem szükséges azért, hogy azokat a parlamentaris felelős kormányzási rendszerbe beleilleszteni lehessen, mert a közigazgatási helyhatóságok, az autonóm