Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-25_új
108 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Szünet után.) Szapáry Gyula gróf pénzügymmister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! (Halljuk!) A mai költségvetési vitában ezen föméltóságú házban nagyérdekű felszólalásokat hallottam, melyek előttem igen nagy fontossággal birnak, mind a felszólalók egyéni súlyánál, mind pedig az általök elmondottaknál fogva s azért méltóztassanak megengedni, hogy a tett nyilatkozatokra válaszolva, észrevételeimet a költségvetésre nézve elmondjam. (Halljuk!) Somssich Pál ő excellentiája aggodalmait fejezte ki egyrészt államadósságaink nagymérvű szaporodására, másrész' ugy az állami jövedelmekre, valamint adózási rendszerünkre nézve. A mi az államadósságokra nézve tett nyilatkozatait illeti, ő nagyméltósága a ma tényleg fennálló államadósságokat 2,400 millió forintban tüntette ki és ez megfelel azon ösz szegnek, mely államadósság és vasúti kamatbiztositás czímén államkölíségvetésünkben előfordul. Egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy ö excellentiája e tekintetben sokkal szigorúbban járt el, mint az állami számvevőszék, mely hivatva van az állam mérlegét összeállítani, mert az állami számvevőszék kimutatása szerint 1,200 millióra rug államadósságunk, melylyel I szemben mintegy 200 millió követelés áll s igy ezen összeg közt és a közt, a melyet ő excellentiája felemiitett, mindenesetre igen nagy a különbség. A különbség azonban abból ered, hogy ő excelíentiája — szerintem helyesen — felvette azon államadóssági járulék tőkéjét is, melyet az 1868. évet megelőző időre, mint államadóssági járulékot elvállaltunk. Szintén igy tett az államadósságok után fizetett járulékokkal Ghyczy Kálmán ő nagymél. tósága iménti felszólalásában, midőn összehasonlítást tett az 1868-ban általunk fizetett államadósságaink kamatai között, melyek akkor 47 milliót tettek és azon kamatok közt, melyeket ma fizetünk s melyek a költségvetés szerint 120 milíiót tesznek. Először is magára az államadósság tőkéjére nézve azon megjegyzést koczkáztatom, hogy e névleges tőkében benne van az államadósságok convertálásából eredt tőkeszaporulat, a mely meglehetős nagy összeget képvisel és az 1873/4-ben kibocsátott 153 milliós rövid lejáratú kölcsön convertálása, mely 70 millió tőkeszaporulatot okozott, úgyszintén a öV'-os aranyjáradéknak 4%-osra való convertálása, mely tőkében 145 millió szaporulatot vont maga után. Ennek daczára ezen tőkeszaporulat után évenkint fizetett kamat sokkal csekélyebb, mint azelőtt a csekélyebb tőke után fizetett kamat volt. Meg kell még jegyeznem, hogy az általunk évenként fizetett járulékokban, melyek Ghyczy Kálmán ő excellentiája számítása szerint 47 millióról 120 millióra emelkedtek, benfoglaltatik egy 5 milliónyi átfutó tétel, melyet az állam az általa elvállalt jótállás következtében fizet, de a melyekért a megfelelő bevételeket is húzza. Igy van ez a szőlődézsmaváltsággal, a tisza-szegedi és a telepitvényes kölcsönnel és igy van az a Rába-szabályozási kölcsönnel, a hol az állam csak mint közvetítő szerepel. De ugyanazon összegben, mely 47-röl 120 millióra emelkedett államadóssági kamat czímén, foglaltatik 10 millió évenként, mely az államosított vasutak után fizetendő összegnek felel meg. És méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy azon összegből, a melylyel az államadósságok terhe szaporodott 1868-tól 1884-ig, 600 milliót fordítottunk a vasúti hálózat létesítésére, a mely után évenként 30 milliónyi teher háramlik az államkincstárra és pedig 450 millió forint fordíttatott áliamvasutakra, 150 millió forint a garantirózott vasutakra. Azt pedig még sem fogja tagadhatni senki, hogy az államvasutakba történt ezen befektetés, habár financialiter súlyos eredménye is van, az országra nézve nagy előnynyel bir. Mert méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a vasutak építése s az államosítás keresztülvitele nélkül a gazdasági pangás hatása most sokkal súlyosabb és az országra nézve sokkal kevésbé elviselhető volna. Sokan azt mondják, hogy miért nem igyekszik a kormány azon, hogy a gabonaárak hanyatlása következtében a gazdaközönséget ért veszteséget alacsonyabb szállítási tarifa által pótolja, a mi által a gabonakivitel
